HÍREK

– Néhány nap már eltelt a Szusza Ferenc Stadionban lejátszott mérkőzés óta. Miként gondolsz vissza a gól nélküli döntetlent hozó találkozóra?

– Azt mondom, hogy jól felkészültünk az újvidékiek játékából, ahogy ők is ismerték a legfőbb erősségeinket. Kiegyensúlyozott játék, egyenlő erők küzdelme folyt a pályán, ahol az egyik félidő nekünk, a másik nekik sikerült jobban. Az azért fontos, hogy nem kaptunk gólt, így egy idegenbeli találat, aranyat érhet.

– Semmiféle meglepetést nem okozott a két csapat egymásnak? Nem fedeztetek fel hibát a Vojvodina játékában?

– Természetesen voltak gyenge pontok a játékukban és a védelmük sem tűnt sebezhetetlennek, de részletekbe nem bocsátkoznék, ezzel kapcsolatban. Éppen az ilyen típusú felismerések kellenek ahhoz, hogy nyerni tudjunk idegenben és kiharcoljuk a továbbjutást. Ez a célunk ugyanis, ami ha nem is lesz könnyű, de egyáltalán nem megvalósíthatatlan feladat.

– Senki nem kesergett az öltözőben a döntetlen után?

– Nem voltunk csalódottak, inkább az előttünk álló feladat lebegett már akkor is a szemünk előtt. Most is jó a hangulat az öltözőn belül és bizakodva várjuk a visszavágót. Az új játékosok jól beilleszkedtek az eleve összetartó közösségbe, szóval együtt van a csapat és készen áll a nagy kihívásra.

– Azt a bizonyos nagy kihívást könnyen lehet, hogy nagyjából 20 ezer Vojvodina drukker előtt kell teljesíteni.

– Akinek inába száll a bátorsága attól, hogy sok néző előtt kell pályára lépnie, annak kár is volt elkezdenie focizni. Tudjuk, hogy a lelátón nagy többségben nem nekünk fognak szurkolni, de biztosan feldob majd minket a jó hangulat, és reméljük, hogy a legkitartóbb MTK szurkolók idegenbe is elkísérik a csapatot. Elég, ha a lefújás pillanatában hangosabbak lehetnek a hazai drukkereknél.