HÍREK

Hirzer Ferenc (Budapest, 1902. november 21. – Olaszország, Trento, 1957. április 28.) magyar válogatott labdarúgó, csatár. A sportsajtóban ismert volt még Híres Ferencként is.

Hirzer 1913-ban mutatkozott be a budapesti Törekvés SC-ben, amit vasúti munkások alapítottak. Az 1920-as évek elejére a klub stabil tagjává vált a magyar első osztályú bajnokságnak. Egy évtized után maga mögött hagyta Budapestet és az amatőr futballt. Csehszlovákiába igazolt a zsidók által alapított és támogatott Makkabi Brnoba, ahol 1920 és 1925 között több mint negyven (!) magyarországi labdarúgó fordult meg. Bár Hirzer nem volt zsidó származású, de 1923-ban leszerződtette a Makkabi. Mindössze egy szezont töltött itt és 1924-ben tovább állt a német Union 03 Hamburghoz.

Az 1925-26-os szezonban ismét klubot és országot váltott. Olaszország, Torino és nem más csapat, mint a Juventus kereste meg őt. A volt MTK-játékos, Károly Jenő volt ekkortájt az olasz sztárklub menedzsere. A klubnak volt már egy szintén magyar, és szintén egykori Törekvés játékosa, Viola József. Hirzer első mérkőzésén a Parma FC ellen mesterhármassal mutatkozott be. Egyéni rekordja is nagyban hozzájárult a Juventus bajnoki címéhez (1925–1926), 35 gól 26 mérkőzés alatt, s ezzel olasz gólkirályi címet is szerzett. A rákövetkező szezonban csak a dobogó harmadik fokára tudott fellépni csapatával a Torino és a Bologna mögött. A Juventusban játszott 43 mérkőzés és 50 gól után 1927-ben hazatért Magyarországra, mivel 1926-ban itt is véget vetettek a futballban az amatőrizmusnak. Csapatunk játékosa lett. A Hungária FC-ben 1932-ig 107 mérkőzést játszott, és 68 gólt lőtt. 1928-1929-ben magyar bajnok, 1932-ben Magyar Kupa győztes lett. 1934-1935-ben a III. Kerületben futballozott.

Az MTK örökös bajnoka!

1922 és 1932 között 33 válogatott mérkőzésen játszott és 14 gólt ért el. Tagja volt az 1924. évi olimpiai játékokon szerepelt magyar együttesnek.

Az apró termetű, higanymozgású „Kicsi” korának egyik legkiválóbb magyar csatára, balösszekötőben és balszélen egyaránt pompás játékosnak bizonyult. Bátor, roppant gyors, mozgékony, technikás és ötletekben gazdag játékával szemben ellenfelei gyakran tehetetlenül álltak. Alakjához viszonyítva meglepően nagy lövőerővel rendelkezett. A húszas évek közepe táján hosszabb ideig külföldön szerepelt. Olaszországban gyors, könnyed mozgása és sajátságos, szinte szökellő futása miatt, találóan a „Gazella” becenevet kapta.

Játékos pályafutása végeztével visszatért Olaszországba és haláláig ott edzősködött.