HÍREK

A Dunaújvárost és a Liverpoolt is megjárt, csendes, szerény fiú már szokja az újságírói kérdéseket, rutinosan nyilatkozik, készen áll arra is, hogy erőssége legyen a csapatának, de a posztján, pillanatnyilag még nem ő a Number 1. A beleki táborozás utolsó napjának reggelén beszélgettünk.

– Bő fél éve azt mondtad, hogy Garami Józsi bácsi keményebb fellépést vár tőled a meccseken. Ütközni kell, odalépni, harcolni. Mennyire sikerült teljesíteni ezeket?

– Az ütközésekről annyit, hogy sérülés után a játékos mindig kicsit óvatosabb, benne van a félsz, hogy nehogy megint gipsz kerüljön a lábára – kezdi hajdú Ádám. – Mostanra azonban sikerült ezt elfelejtenem, és talán itt az edzőtáborban már azt mutattam, amit igazán tudok. Örültem a lehetőségeknek, és a visszajelzések alapján úgy érzem, hogy élni is tudtam velük, jó teljesítményt nyújtottam.

– A korod alapján még sokszor kell jól játszanod, hiszen az igazi posztodon még vannak előtted tapasztaltabb játékosok. Lesz türelmed?

– Sajnos a labdarúgásban nincs olyan sok ideje az embernek, hogy várakozzon, de pillanatnyilag ez a helyzet. Rossz várni, de ha ilyen teljesítményt nyújtok, akkor talán előbb-utóbb bekerülhetek a kezdőbe. Ha nem a saját posztomon, akkor valahol másutt. Én mindent megteszek ezért.

– Gyakran látom a szüleidet a mérkőzéseken. Érezhető, hogy óvnak, szeretnek, mindenben segítenek. Mennyire sikerült kialakítanod az önálló életedet Pesten?

– Tényleg odafigyelnek rám, hálás is vagyok érte, de a leválás lassan megtörtént, hiszen barátnőm, kutyám van, önálló életet élek a fővárosban.

A szakmai stábbal beszélgetve az derült ki, hogy a valóban több poszton is bevethető bal oldali középpályás sokat változott, fejlődött. A félszeg, óvatos Hajdúból bátor, harcos játékos lett, akinek a játéka beleillik az MTK stílusába. A fiú két lábbal áll a földön, nem hiszi el magát akkor sem, ha egy-egy meccsen jobb teljesítményt nyújt. Ha így folytatja, akkor igazi erőssége lehet az MTK-nak.