HÍREK

Józsi bácsit a jubileum kapcsán kérdeztük: a Mesteredző visszatekintett a klubunknál töltött időszakára is, de beszélt a mostani keret fiataljairól is, valamint a vasárnapi köszöntés is szóba került, hiszen az MTK Budapest méltóképpen szeretné megköszönni neki a nálunk töltött éveket.

Hogyan telt a 80. születésnap?
- Pécsen pénteken adtak át egy utánpótlásképző-központot, és az a megtiszteltetés ért, hogy ezt rólam nevezték el. A névadást összekapcsolták a születésnapi köszöntéssel, ezen elsősorban a baranyai városban elért sikereket idéztük fel, hiszen elég jó időszak volt az Pécs futballjának életében. Ezt követően feljöttem Budapestre, az MLSZ-ben is tartottak egy köszöntést a tiszteletemre, ahová meghívtak a régi játékosaim közül jó párat. Elég hosszúra sikeredett, mindenki elmondta, hogyan emlékezik arra az időszakra, szerencsére sok volt MTK-játékos is képviseltette magát. A klub szintén nem felejtett el, Zakor Sándor tulajdonos és Polyák Balázs sportigazgató is fontosnak tartotta, hogy személyesen köszöntsön, úgyhogy az MTK is megadta a módját. Ezt ezúton is köszönöm! Most, hogy kicsit lecsendesednek majd ismét a hétköznapok, lesz időm eleget tenni az agárdi meghívásnak is, nagyon sokat jártam oda, örömmel térek vissza ismét az akadémiára.

Az MTK milyen helyet foglal el a karrierjében?
- Óriásit, hiszen szinte a fél életemet ennél a klubnál töltöttem. Felnőtt szinten itt dolgoztam a legtöbbet, ez mindent elmond. Két korszakban is irányíthattam az MTK-t. Az elsőnél olyan játékosokkal dolgozhattam együtt, akik akkor a magyar élvonal legjobbjainak számítottak, bajnokságot nyertünk, két kupát, és olykor még igazán jól is fociztunk. Később Várszegi Gábor úgy döntött, hogy inkább a fiatalokra szeretne építeni, ez egy testhezálló feladat volt, örömmel jártam le rendszeresen Agárdra Kanta Józsiék fejlődését nyomon követni. Aztán amikor másodszor is felkértek a csapat élére, akkorra már-már éppen beértek az általam sokat nézett fiatalok - játéktudásban, fizikálisan és korban is. Évről évre folyamatosan építettem be őket, ennek a folyamatnak a csúcsa a 2008-as bajnoki cím volt. A 22-es keretből 19 sajátnevelésű játékosunk volt, ami azért nagy eredmény, a magyar foci újkori történetében korábban és azóta sem volt nagyon ilyen.  Nemes, de nehéz feladat volt: öröm, mert tehetséges gyerekekkel együtt dolgozni egy nagyon kellemes dolog volt, másrészt megvoltak a maga nehézségei is, hiszen csak fiatalokkal folyamatosan jó eredményeket elérni nagy kihívás. 

Talán egy ilyen kerek évfordulónál meg szabad kérdezni: szokott-e nosztalgiázni?
- Most sajnálom csak igazán, hogy aktív edzőként nem foglalkoztam azzal, hogy mi lesz majd akkor, ha befejezem, talán nem készítettem fel magam a visszavonulás utáni évekre. Emlékekből azért így is van bőven, néha gondolok rá, milyen sokan lettek válogatottak azok közül, akikkel együtt dolgoztam, akár tizenéves koruktól kezdve. Elégedett lehetek, de nem szeretném elhallgatni, hogy hiányérzetem is van. Én is szerettem volna megmutatni magam jobban a nemzetközi porondon, szerettem volna valami igazán nagy dolgot elérni a csapataimmal, de ehhez egy kicsi mindig hiányzott. A legközelebb talán az MTK-val álltam ehhez, emlékezetes a Rosenborg elleni kiesés. Nem voltak egyenlőek a feltételek, hazai pályán komoly bírói hibák hátráltattak minket, de így is hátrányból álltunk fel, majd félbeszakadt a meccs, a folytatás már ismert. Olyan időszak is akadt, amit kihagytam volna: a kiesés nagyon fájó pont, sokat rágódtam rajta, de akárhogyan is vizsgáltam a dolgokat, mindig oda jutottam, hogy szakmailag nem tehettem volna többet a bentmaradásért, az egy olyan korszaka volt a magyar futballnak, amikor egyszerűen a sötét erők győzedelmeskedtek, és ennek klubok is látták a kárát. A fájdalmamat az enyhítette, hogy utána lehetőséget kaptam a vezetőktől a javításra, majd simán megnyertük az NB II-es bajnokságot, a visszajutás után pedig meg sem álltunk az NB I élbolyáig. 

Most hasonló a feladat: sok fiatal épül be folyamatosan az első csapatba, de a nagyobb célokról sem mondunk le. Figyeli a mai csapatot? Milyen jövőt jósol a mostani tehetségeknek?
- Miután a kispadot otthagytam, vezetője voltam ennek a szekciónak, három éven át hetente 4-5 utánpótlás-mérkőzést néztem meg a helyszínen, így jól ismerem ezeket a gyerekeket. Van bennük erő és potenciál, hogy közülük minél többen tartósan bekerüljenek a felnőtt csapatba, és ezzel párhuzamosan eredményesek is tudjanak lenni. Örülök, hogy ez a klubra jellemző folyamat nem szakadt meg, még ha akadt egyszer egy-egy rövidebb időszak is, amikor talán kevesebb tehetség tudott kiugrani, de mégis megvan egyfajta folytonosság. Most is látok a keretben 5-6 olyan srácot, akik előtte komoly karrier áll, de ami még nagyobb öröm, hogy a még fiatalabbaknál igazi kis zseniket is volt alkalmam látni. Úgyhogy nem kell félteni ezt a klubot, minden adott ahhoz, hogy a méltó helyére kerüljön. Egyrészt nagyon erős stáb dolgozik a fiatalokkal együtt az utánpótlásban is, másrészt a kiváló megfigyelő hálózat révén arra is minden esély megvan, hogy az MTK-hoz kerüljön a legtehetségesebbek gyerekek közül a lehető legtöbb. 

Garami József bármerre jár az országban, bármelyik stadionban is bukkan fel a lelátón, mindenhol szimpátia övezi, és ez idehaza nagyon kevesekről mondható el. Kívánhat ennél többet valaki?
- Volt, hogy az MTK edzőjeként úgy fogadtak az Üllői úton stadionban, hogy külön megtapsoltattak, és a lelátó így is tett. Mindig is fontosnak tartottam, hogy magaménak érezzem azt a közeget, ahol éppen voltam. Soha nem dolgoztam csak hónapokig valahol, a legrövidebb időszakom is legalább 2 éves volt. Talán azért alakulhatott ez így, mert szerettem az adott helyet, a közönséget, és törődtem a játékosokkal, akikkel ugyan elég szigorú voltam, de következetes. Mindenhol, ahová hívtak, igyekeztem jól érezni magam, és az is fontos volt, hogy legyen egyfajta kapcsolatom azokhoz, akik körülöttem vannak. Talán ez az oka annak, hogy nyugodtan betehetem a lábam bármelyik hazai stadionba. 

Vasárnap ez az Új Hidegkuti Nándor Stadion lesz, hiszen klubunk ünnepségre és az Ön köszöntésére készül.
- Természetesen nagyon örülök a meghívásnak és a gesztusnak. Már szóltak, hogy a mérkőzés előtti kezdőrúgást is én végezhetem el, úgyhogy igyekszem magam jó formában tartani. Az igazi ajándék az lenne, ha a szurkolók jól szórakoznának, és egy győztes mérkőzésnek örülhetnének.

Részletes jegyinformációk a Soroksár elleni vasárnapi meccsre itt!