HÍREK

Kevés embert enged magához közel, ezért is élte meg tragikusan legjobb barátja, Fülöp Márton halálát. BALOGH BÉLA, az MTK védője sosem felejti egykori szobatársát, manapság viszont minden energiáját kisfia, Miló köti le.
[image]A korábbi válogatott játékosnak izgalmas gyerekkora volt, pláne mikor egy esztendő alatt húsz centit nőtt.

Címlapunkon egy elektromos rolleren egyensúlyoz. Állt már korábban ilyenen?
Nem, soha! Érdekes volt kipróbálni, és mondhatom, nagyon tetszett… A belvárosban járva látom néha, hogy egy egy turista csoport ilyenek segítségével járja körbe a várost. Kétségtelen, jóval kényelmesebb módja, mint lesétálni nyolc, tíz kilométert.

Átvitt értelemben kérdezhetném: a pályán is bírja a tempót? A csatárok utoléréséhez szerencsére nincs szüksége elektromos scooterre…
Elmúltam harminchárom, de fittnek, erősnek érzem magam. Tudom, az idő repül, tizenkilenc éves voltam, amikor bemutatkoztam az NB I-ben. Nem most volt, de azért még nem foglalkoztat a visszavonulás gondolata.
Igaz, hogy gyerekkorában olyan pici volt, hogy Kanta Józsival azon versenyeztek, melyikőjük az alacsonyabb?
Igen. Általános iskola hetedik osztályáig valamiért nagyon picike voltam. Rendre a tornasor végén álltam. Aztán jött a nyár, és mire elkezdődött a nyolcadik osztály, három hónap alatt tizenkét centimétert nőttem. Egy év alatt pedig húszat.
Az nem kevés!
Nem bizony. A mozgásom szét is esett. Átalakult az egész testem. Édesapám szerencsére elvitt Simon Balla Istvánhoz, az egykori híres erőnléti edzőhöz, neki nagyon sokat köszönhetek. Összerakta a mozgásomat. Apu is hasonló magasságú, mint én lettem, száznyolcvan-hét centi, ezért is volt érdekes, hogy sokáig alacsony növésű voltam. Azt követően irányítottak hátra a védelembe, hogy megnőttem. Azt mondták, van eszem a focihoz, most már a kellő magasságom is meg van hozzá.
Gyerekkorát hogyan képzeljük el? Délutánonként nyomkodta a Commodore 64 joystickjét, vagy inkább a téren bújócskázott?
A harmadik kerületben laktunk, két dolog érdekelt: a labda és kerékpár. Labdát persze hamarabb kaptam, apu mesélte, alig múltam másfél, amikor az ő sípcsontvédőjében pózoltam. Felvettem a lábamra, nem érdekelt, hogy a combom közepéig ért, és úgy néztem ki, mint egy hokikapus.
Ezek szerint édesapja is focizott…
Igen. A harmadosztályig vitte. Nagymamán nagyon nem szerette, hogy focista akar lenni, egyenesen tiltotta a futballtól. A nagyi végül elérte a célját, hiszen édesapám a civil életben helyezkedett el. De a szerelme megmaradt, az öregfiúk bajnokságba még manapság is lejár. Az én hétköznapjaim is meglehetősen egysíkúak voltak, suli, tanulás, utána irány az utca, ahol sötétedésig rúgtuk a labdát. Egyébként a Kerék utcai iskolába jártam, ami annak idején tele volt kézilabdázókkal, a testnevelő tanárok erőltették volna, hogy kézizzek én is, de eszem ágában sem volt. Tíz éves sem voltam, de már tudtam, engem csak a labdarúgás érdekel.
Kisfia, Miló is focista lesz?
Jó kérdés, alig múlt kettő… Igazi rosszcsont, a szeme sem áll jól. Imádom. Mozogni, futkorászni nagyon szeret, meglátjuk, a labdarúgás mennyire köti majd le.
Mindig is fiút szeretett volna?
Abszolút. Kifejezetten féltem a lánytól. Tudtam, ha aranyos, szőke kislány lesz, nem tudok neki nemet mondani. Levett volna a lábamról. Milóval már most el tudok menni ide-oda, egy kisfiúval lehet harcolni, egészen más, mint egy kislány.
Hogyan tudtam meg, hogy kisfia lesz?
Akkoriban Gyirmóton játszottam, edzés előtt beültünk a csapattársaimmal kávézni, amikor hívott a párom. Tudtam, hogy ultrahangos vizsgálaton volt, majd kiugrott a szívem a helyéről. Amikor mondta, hogy kisfiú, felugrottam a helyemről, madarat lehetett volna velem fogatni. A délutáni edzésen úgy mentem, mint még soha.
Szeretnének még gyerkőcöt?
Nehéz kérdés. Korábban mindig azt gondoltam, kettőig nem állunk meg. De rájöttem, talán elég lesz egy is. Miló most már elég nagy ahhoz, hogy jókat tudjunk beszélgetni, komoly közös programokat csináljunk. Az éjszakázások, a hajnali kelések nem hiányoznak… Annál sajnos önzőbb vagyok. Ez vagy tetszik valakinek, vagy nem. Szeretek barátokkal találkozni, eljárni ide-oda, beülni egy étterembe, elmenni nyaralni, és ott pihenni is, nem csak a gyerekek után rohangálni. Kiderült, tipikus egy gyerekes apuka vagyok. 
De annak legalább jó, nem?
Remélem igen. Sok időt töltök Milóval, órák hosszat játszunk. Érdekes, Miló is ugyanabban a kórházban született, mint annak idején én, a Szent Imre Kórházban.
A kávézóban ahol ültünk, ásványvizet kért. Semmi káros szenvedély, kávét sem iszik soha?
Pedig néha meg kellene innom egyet kettőt. De nem szeretem az ízét. Ez van. Az alkoholt sem szeretem, sosem voltam nagy ivó. Néha elmentem bulizni a csapattársaimmal, de akkor sem ittam túl sokat. Zavar, ha nem tudom kontrollálni magamat.
Foglalkoztatja mi lesz karrierje után?
Nagyon. Rengeteget gondolkozom ezen. Olvasok, érdeklődöm. Mert lássuk be, futballistaként burokban nőttünk fel, edzésre jártunk, edzőtáborba, meccsekre. A labdarúgás után teljesen más élet vár rám. Fejben már készülök rá! Biztosan nem az lesz, hogy egyszer csak vége, és ott állok majd tágra nyitott szemekkel.
Mindig ilyen tudatos volt?
Igen. Sosem szerettem az ösztöneimre hallgatni, vagy amolyan lesz, ami lesz alapon élni. A magánéletben is jellemző rám, hogy próbálok előre gondolkozni, tájékozódni, mielőtt döntést hozok bármiben is.
A síelésnél is mérlegelt?
Néhány klubnál tiltották, hogy telente eljárjak, ám így utólag, évek távolságából elárulhatom, titokban nem egyszer elmentem, de ez inkább korábban volt rám jellemző. Gyerekkorom óta járok csúszkálni, imádom a hegyi levegőt, a havat, a hideget. A fekete pálya sem okoz gondot, lejövök bármilyen hegyoldalon. A snowboarddal is próbálkoztam, de rá kellett jönnöm, kényelmesebb vagyok annál. Ott le kell csatolni többször is a deszkát a cipőről, a síléccel minden sokkal egyszerűbb. Úgyhogy maradtam a síelésnél.
Van legjobb barátja, vagy inkább közösségi emberként inkább nagy baráti társasága van?
Előbbiek közé tartozom. Kevés embert engedek magamhoz közel, haver akad rengeteg, de barátból nincsen sok. Nem azt mondom, hogy társaságban nehezen nyílok meg, de nem pletykálok akárkivel a magánéletemről. A legjobb barátom pedig Fülöp Marci volt…
Hogyan élte meg a halálát?
Borzasztó volt. Az elejétől tudtam, milyen nagy a baj. Egy héttel a halála előtt Halloween buli volt nála, még akkor is együtt nevettünk. De nem szeretett a betegségéről beszélni, két-három mondatot rendre mondott róla, hogyan érzi magát, de inkább másra tereltük a témát. A válogatottak edzőtáboraiban rendre egy szobában voltunk, órák hosszat képesek voltunk beszélgetni. Édesapja és édesanyja a kis Miló keresztszülei, hetente egyszer ők mennek érte a bölcsödébe, és utána ott is alszik náluk. Feri bá és a felesége hihetetlen jó emberek.
Mit jelent önnél a barátság?
Bármikor, bármilyen problémával kereshetjük a másikat. Nincsenek tabuk. Hidvégi Sanyival vagyok most ilyen kapcsolatban, korábban együtt futballoztunk az MTK-nál, a barátság azóta tart. Nekik is hasonló korú kisfiuk van, így teljes volt az összhang. Az évek alatt rengeteg helyen futballoztam, számtalan csapattársam volt. Rövid ideig megfordultam Angliában és Spanyolországban, idehaza pedig játszottam Kecskeméten, Pécsett, Gyirmóton, Mezőkövesden, manapság pedig visszatértem oda, ahol annak idején bemutatkoztam az élvonalban…

Agárdi aranypáros

Hogyan fér meg a labdarúgás és a ping pong egymás mellett? Nos, Balogh Béla annak idején az agárdi futball akadémián edzések előtt és után is órák hosszat asztaliteniszezett, vajon milyen eredménnyel?
„Agárdon rengeteget játszottunk. Rendre Bori Gáborral voltam párban, üdítőben, csokiban fogadtunk az ellenfeleinkkel. Olyan jók voltunk, hogy a végén már csak úgy álltak ki ellenünk, ha tíz pont fórral indulhattak. Nemrégen voltunk lent egy hetet edzőtáborban Agárdon, előjöttek a régi emlékek.”

Színes meseautók

Odahaza figyelünk rá, hogy ne menjen a háttérben feleslegesen a televízió. Jobbára kikapcsolt állapotban van a készülék, a kisfiunk Miló csak meghatározott időben nézhet mesét. Most, hogy volt a világbajnokság, a meccseket néha bekapcsoltuk, abba belenézett ő is, de máskor csak és kizárólag mesét nézhet, azt sem sokat. Hogy milyen típusú rajzfilmek jönnek be neki? Naná, hogy a színes autókról szólók, mondjuk kétségtelen, van egy két kifejezetten szórakoztató is közöttük.

Fantasy után Eredet

Korábban jobbára fantasy könyveket olvastam, manapság azonban váltottam. Az utóbbi időben elkezdtem Dan Brown könyveit olvasni, egytől egyik remek írás. Az ő tollából származik ugyebár a Da Vinci Kódot, és A digitális erőd című könyv is. Legutóbb az Eredetet olvastam ki, nálam most egyértelműen ez a kedvenc.

Lefordított zsámoly

Első? Nekem hirtelen életem első edzése ugrik be. Apu vitt le a BVSC-be, valamiért még most is tisztán él bennem az első tréning és az azt megelőző izgalom. Tél volt, terembe mentünk, az edző pedig elkezdett futtatni bennünket, kérdően néztem apura: most akkor mi van, nem focizni jöttünk?! Később szerencsére előkerültek az alkalmi kapuk, egy egy zsámolyt fordítottak le.

BORBOLA BENCE