HÍREK

Pályafutásáról keveset tudunk, de az biztos, hogy Kaposváron kezdte a futballt, aztán a Fradiban és az MTK-ban is védett.

A Fradi első csapatában sohasem jutott szóhoz dí­jmérkőzésen, csak tartalék és barátságos találkozókon.

Takács Béla 1918 őszén, Knapp Miksa halála után két bajnoki találkozón védte az MTK kapuját, í­gy tagja lett a kék-fehérek  bajnoki cí­met nyerő együttesének.

Nagyjából ennyi a játékosmúltja. Viszont annál nagyobb alakja volt a kék-fehéreknek a pályán kí­vül. Hosszú évekig tevékenykedett az MTK-nál és a Hungária FC-nél.

Az 1919-1920-as és az 1920-1921-es bajnokságban az MTK-nak nem volt szerződtetett trénere, az együttes mégis mindkétszer bajnok lett. Érdekes, hogy a csapatfotón néhány újságban mégis Takács Béla szerepel edzőként.

A Sporthirlap 1921. június 20-án ezt írta: "Takáts Béla az MTK régebben volt játékosa, majd az utóbbi években trénere és masszőrje tréneri állást vállalt a Zürich meüetti Baden-ban, a F. C. Baden-nél."

Aztán ugyanezen újság 1923. július 23- számában ez jelent meg: "Magyar tréner Saarbrückenben. - Takács Béla, az MTK volt játékosa, aki nemrégen tért haza Lengyelországból, ahol trénerként működött, az FC Saarbrücken-nél vállalt tréneri állást. Takács 1200 francia frank fizetést és lakást kap."

Az 1925-1926-os bajnokságra visszatért az MTK korábbi siker trénere, Jimmy Hogan, akinek munkáját Takács Béla segítette, s ezüstérmes lett a gárda.

1926-1927-ben Orth György volt a játékos-edző, s Takács Béla volt a segítője. Bronzérmes lett az immár Hungária FC néves szereplő együttes. 

Takács Béla a Hungáriánál (1935-1938), az AS Románál (1940-1942) és a Ferencvárosnál (1943-1944) a legendás Schaffer Alfréd "Spéci" pályaedzője volt.

Részt vett az 1938-as franciaországi vb-n is. Erőnléti edző és gyúró volt a világbajnoki ezüstérmes magyar futballválogatott mellett.

Amikor a Hungária FC-t politikai okok miatt feloszlott 1940 júliusában, éppen másodedzőként dolgozott a kék-fehéreknél  Takács Béla. 

Az Üllői útra tette át a "székhelyét", ahol 1940 szeptemberétől gyúróként, november 1-jétől pedig pályagondnokként számí­tott rá a Ferencváros. Mindenes volt, valódi feladatkörének meghatározhatatlanságára jellemző, hogy a Nemzeti Sport erőnléti edzőként is emlí­tette 1940 őszén.

Ez utóbbi munkakörben szerződtette az Üllői útról az Újpest 1946 júliusában, de pályaigazgatóként, illetve pályagondnokként is í­rt róla a sportújság. Mindezek mellett Újpesten is gyúrta a játékosokat, ahogyan annak idején a Hungária FC-nél, és a Ferencvárosban.

Jókedélyű emberként ismerte mindenki, szerették a játékosok, a klubvezetők, és a szurkolók is. Számtalan anekdota keringett róla, de ő is rengeteg történetet tudott szinte mindenkiről, ugyanis állandóan jegyzetelt, s ezeket a papírlapokat meg is őrízte.  

63 éves korában, 1956. november 17-én Budapesten, újpesti otthonában hunyt el. Hogy hol nyugszik, azt az MTK és  a Magyar Futballmúlt Kegyeleti Társaság igyekszik kideríteni.