HÍREK

Szeptember 14-én Oroszlányba elutazott a csapattal a 18 éves Szerencsi Miklós is. Akkor még sokak számára ismeretlen volt, Balassagyarmaton azonban már tudták a kék-fehér szurkolók, kiről is van szó, amikor meghallották a nevét. Az MTK Budapest II 18 éves támadója alapembere lett Pölöskei Gábor csapatának, és a bizalomra gólokkal is rászolgált, 14 mérkőzésen nyolc gólt szerzett a harmadosztályban, legutóbb a 14. fordulóban a Tállya kapuját vette be — háromszor is — az első félidőben. Fiatal kora ellenére Teodoru Vaszilisz is bizalmat szavazott neki a Magyar Kupában, sőt az Új Hidegkuti Nándor Stadion nyitómérkőzésén is pályára léphetett. Játszott már centerként, balhátvédként, de a középpályán és a széleken is feltűnt. A 15. fordulóban csapata a DVTK II-t győzte le, a mérkőzést követően beszélgettünk vele.

– Hogyan láttad a DVTK II elleni találkozót?

– Nehéz mérkőzés volt, a körülmények – gondolok itt az időjárásra és a talajra – ellenünk játszottak. Az ellenfél is nagyon szúrós volt, nem volt könnyű velük játszani, fiatalok és gyorsak voltak, a támadósorban pedig az NB I-ben játszó csatárok szerepeltek, de szerencsére jobban jöttünk ki a párharcból, és újabb fontos három pontot szereztünk.

– Az előző fordulóban tripláztál, ráadásul az első félidőben...

– Három perc alatt egy bal és egy jobb oldali beadásból tudtam két gólt szerezni, aztán a félidő vége felé jött a harmadik, ami lecsorgó labda volt, és jobbal el tudtam rakni a hosszú alsóba. Gyorsan jött a három gól, jókor voltam jó helyen.

– Az NB III Keleti csoport góllövőlistájának az élmezőnyéban vagy 8 találattal, számoltál erre a szezon előtt?

– Remek érzés, nem volt kimondott célom, hogy ilyen korán ennyi gólnál járjak, de természetesen örülök neki, mert segíteni tudok a csapatnak, a továbbiakban pedig minél több gólt szeretnék lőni.

– Hogyan emlékszel vissza a stadionavatóra?

– Reménykedtem, hogy ott lehetek, hiszen ez egyszeri alkalom, mindenki erről beszélt. Felemelő érzés volt játszani, a stadion hangulata és maga a pálya mintha más világ lenne, nagyon modern, a hibrid fű kifogástalan, még most is nehéz szavakat találni, tökéletes volt.

– A Magyar Kupában pedig a felnőtt csapatban is bemutatkoztál.

– Az Oroszlány ellen 20 percet játszhattam, remek érzés volt a kupában már a keretbe kerülni, és utána a pályára lépés csak fokozta ezt. A Balassagyarmat ellen még jobb volt, 40 percet játszottam, sok néző volt, ünnepi hangulat, ez leírhatatlan érzés, azon dolgozom, hogy legyen még folytatása.

– A kupában balhátvéd, az NB III-ban viszont center vagy, okoz ez nehézséget?

– Nem gondolom nehéznek, igaz nem lett kimondva, hogy balbekk vagyok, de oda cseréltek be. Persze jobban szeretek elöl lenni, de sokat játszottam hátul is még az akadémián, nem idegen a poszt, meg tudom oldani ott is a feladatom. Annak örülök, hogy játéklehetőséget kapok, és képbe kerültem az első csapatnál is.

– Van mentorod az első csapatnál?

– Kimondottan mentorom nincsen, mindenki nagyon sokat segít. Kedvesek, befogadóak, könnyen be tudtam illeszkedni, nem volt semmi konfliktus, minden játékos segíti és motiválja a másikat, hasznos tanácsokkal látnak el.

– Milyen célokat tűztél ki a szezonra?

– Csapatként szeretnénk a lehető legjobb eredményt elérni, a dobogóról sem mondtunk le, igaz nem lesz egyszerű. Célt magam elé nem tűztem ki, szeretnék minnél több gólt szerezni, igaz ez támadóként természetes. Ezen felül minden mérkőzésen kimagasló teljesítményt próbálok nyújtani, mert a hullámvölgyek így elkerülhetőek.

– Tizenöt forduló után, mi a legszebb emléked, és ki volt a legnehezebb ellenfél?

– Legkedvesebb emlékem a Tállya elleni mérkőzés a triplázás miatt. Legnehezebbet nem tudok mondani, minden meccs nehéz, mindegyik új kihívás. A DVTK ellen a fiatal koruk miatt volt küzdelmes, mások ellen a rutin miatt. Nehéz az összes meccs, de ezt le kell küzdenünk.

[image]