HÍREK

Orth György korának kimagaslóan legjobb futballistája volt, briliáns játékát, szakmai tudását külföldön is elismerték. Ha huszonnégyévesen, súlyos sérülése miatt nem törik meg pályafutása, a világ valaha élt legnagyobb labdarúgói között emlegetnénk. A Ripp becenévre hallgató játékos karrierje mégsem nevezhető csonkának, amiről játékosként lemaradt, azt edzőként pótolta.

1901. április 30-án, Angyalföldön született. Családja szegénységben élt, ebből a helyzetből az egyik kitörési pont a futball volt. A grundon kezdte, ahonnan tehetségek sora árasztotta el a klubokat. Ilyen volt a Terézvárosi SK, mely elődje, SKI (Sport Kedvelő Ifjak) néven szerzett hírnevet, az alakulat alapítója pedig a tízéves Orth volt, akit már akkor csodáltak zsenialitása miatt.

Tehetségét tizennégy évesen mesterhármassal igazolta, de már az Erzsébetvárosi Atlétikai Club (EAC) középcsatáraként. A kiscsapat kiváló edzőpartnere volt a nagyoknak is, mint például az MTK. Egyik barátságos mérkőzés alkalmával Brüll Alfréd, az MTK klubelnökének is feltűnt Orth játéka, de a Vasas a komplett EAC-ot átigazolta Angyalföldre.

Orth 15 évesen már bemutatkozhatott az angyalföldiek felnőtt csapatában, de mielőtt gyökeret vert volna a Vasasban, ismét feltűnt az MTK. Brüll Alfréd a teljes vezérkarral együtt kilátogatott a Vasas egyik edzőmeccsére, és ez kulcsfontosságúnak bizonyult Orth pályafutásában, másnap már az MTK-ban játszott.

Nemcsak futballtudásával, hanem intelligenciájával is kitűnt társai közül, zsenialitása a Hungária körúton teljesedett ki. A kék-fehérek játékosaként 1917 és 1924 között sorozatban nyolcszor nyert bajnokságot, háromszor – 1920-ban 28-, 1921-ben 21-, 1922-ben pedig 26 találattal – lett gólkirály, 1918-ban az év labdarúgójává választották. Az 1924/25-ös szezonban játszott azon az örökrangadón, amelyet 11-2-re nyert meg az MTK, ez a Ferencváros legnagyobb különbségű veresége. Orth egymaga öt gólt szerzett. Kitűnt a mezőnyből, mindkét lábbal és fejjel is remekül bánt a labdával, technikai képzettsége, elegáns játékstílusa, taktikai érzéke karmesteri erényekkel párosult. Amit ő produkált, az már nem is játék, hanem művészet volt. A kék-fehérek színeiben, 167 mérkőzésén, 138 gólt jegyzett.

A nemzeti tizenegyben, 1917. november 4-én, Ausztria ellen, tizenhat évesen debütált, utána még harmincegy válogatott találkozóján, összesen tizenháromszor volt eredményes.

Pályafutása csúcsán érkezett el számára a „végzet”, a brutális belépő Bécsben. 1925 szeptemberében, az MTK az Amateure csapatával játszott barátságos mérkőzést. A második félidő 35. percében, 2-2-es állásnál érkezett Tandler, aki valósággal szétrúgta a magyar csatár támaszkodó lábát. Orth felépült ugyan a sérüléséből, de már nem volt a régi. Játékvezető szeretett volna lenni, de elutasították, így elfogadta a Budai 33 felkérését, újra megpróbálkozott a játékkal, ám huszonkilenc évesen belátta, nem megy tovább. A futballtól nem szakadt el, játékosedző lett a Bocskai FC, a Messina, és a Nürnberg csapatainál, majd kivételes edzői pályafutás vette kezdetét, de nem itthon, hanem külföldön.

Orth elindult világhódító útjára. Az első állomás, 1930-ban Chile volt, ahová később háromszor is visszahívták. Dolgozott még Olaszországban, Franciaországban, Argentínában, valamint a mexikói, a kolumbiai, és a perui válogatottat is irányította. 1961-ben, hatvanévesen lett a Porto edzője. Már hazatérését tervezte, de erre nem kerülhetett sor, 1962. január 11-én, szívrohamban elhunyt.

A kivételes tehetséggel megáldott Orth Györgyöt játékosként imádták Magyarországon, aztán több mint három évtizedig külföldön oktatta a futballt.

(Az írás, Göbölyös János: 110 éve született Orth György című, 2011.04.30-án megjelent publikációja alapján született)