HÍREK

Teodoru Vasziliszt, Cikit – mert mindenki így szólítja – többek között az MTK Budapestben eltöltött több mint húsz évéről, illetve becenevéről is kérdeztük.

– Beszéljünk a múltról! Hol és mikor ébredt fel benned a futball iránti szerelem?

– 1979-ben léptem először pályára a diósgyőri „aranycsapatban”, innen 1982-ben kerültem a Vasasba. Nyolc évet töltöttem el ott. Ezután belekóstoltam a légiós életbe is, Cipruson még első vonalban, Ausztriában már alsóbb osztályban játszottam. Pályafutásom befejezése után nem akartam eltávolodni a labdarúgástól, a TF-en elvégeztem a szakedzőit. 1994-ben keresett meg az MTK Budapest, azóta – megszakítás nélkül – itt dolgozom.

– A szakmai stábból – Pölöskei Gábor, edző, a masszőrök, Molnár István és Kiss János, valamint a felszerelésekért felelős „kit-manager", Máté Gábor mellett – te is maradtál a csapat mellett a nyári váltásnál. Ez nagy elismerés az eddigi munkádért.

– Az emberből nem lehet kitörölni azt a sok évet, amit eltöltött itt és azt a sok sikert sem, amit megélt. Ez igaz az utánpótlásban, az akadémián és persze az első csapatnál eltöltött időszakra egyaránt. Garami Józsi bácsi hívására kerültem 2004-ben az akadémiáról a junior csapathoz, közben az első kerettel is dolgoztam. Pozitívan értékelem az itt eltöltött éveimet. Megéltem mindent, bajnoki címet és kiesést is. Megismertek ez idő alatt. Látták, hogy számíthatnak rám. Örültem, hogy folytathattam a munkát.

– Hogy érzed magad az új stábban?

– Jól érzem magam, élvezem a feladatot, megtaláltam a helyem és magaménak érzem azt a filozófiát, amit képviselünk. Régebben a második csapat felkészítése, a sérülésből visszatérők felépítése, az agárdi fiatalok beépítése, a tehetségek felkutatása is a feladataim közé tartozott. Több játékos játszik ellenünk, akiket én fedeztem fel. Most már többen vagyunk, akik a szakmai munkát felügyeljük, jobban megoszlik a munka.

– Jócskán benne vagyunk a szezonban. Hogyan értékeled a bajnokság mögöttünk hagyott harmadát?

– A csapat jó úton halad. Megmaradt az alapfilozófia, ehhez teszi hozzá a vezetőedző a saját elképzeléseit. Régebben inkább a labdatartásra alapult a játékunk, mélységi passzokkal vagy keresztjátékkal operáltunk. Annyi változott, hogy direktebb játékot játszunk, hamarabb és többen felérünk az ellenfél kapujához. Meg szeretnénk ismételni a tavalyi szezonban elért eredményt, célunk a dobogó, ott akarunk végezni idén is.

– Remélem nem „ciki” a kérdés. Hogy lett Ciki a beceneved?                                                                  

– A szüleim görögök, Szalonikiből származnak, az ötvenes években jöttek Magyarországra. Én már itt születtem. A Vaszilisz görög-makedón név, Cile a beceneve, ebből lett itthon Ciki.

Vass Lászlót, aki nyáron a vezetőedzővel együtt érkezett az MTK Budapest szakmai stábjába, edzői karrierjéről, új feladatáról és második csapatunkról is faggattuk.

– Neved összeforrt Csank Jánoséval, de ez nem volt mindig így. Hogyan kezdődött?

– Tíz évig a másodosztályban futballoztam, főleg az Építők színeiben. Edzői karrierem a 80-as évek elején kezdődött. Harmincévesen az Építők csapatánál serdülőkkel kezdtem el foglalkozni. Később összehozott a sors Palicskó Tibi bácsival, vele már az első csapatot edzettük. 1989-ben ő Diósgyőrbe, én Vácra kerültem. Itt kezdtem dolgozni Csank János mellett, másodedzői szerepkörben. László Csabával 2005-ben, a Ferencvárosban találkoztunk. Kuvaitból jöttem haza, amikor megkeresett, hogy segítsem a munkáját, azóta tartjuk a kapcsolatot.

– Korábban volt bármilyen kötődésed az MTK Budapesthez?

– Nem volt. Ide mindig ellenfélként jártam. A tavalyi év végén jöttem el Siófokról, akkor szálltam be a kék-fehérekhez. Így kezdődött az MTK-s életem. Az elején játékosmegfigyelőként tevékenykedtem, sok utánpótlás-mérkőzést megnéztem tehetségek után kutatva. Amikor nyáron László Csaba lett a vezetőedző, felkért, hogy a stábjában másodedzőként segítsem a munkáját. Örömmel vállaltam a feladatot.

– Vágytál régebben vezetőedzői babérokra?

– Nagyon fontos feladat a miénk, a szakmai stábban lenni bizalmi állás. A feladatok, a célok közösek, a döntés viszont nem az én felelősségem. Régebben voltam több helyen „beugró” vezetőedző. Itt megtaláltam a helyem, tudom a feladatom, elégedett vagyok ezzel a szerepkörrel.

– A bajnokság harmada eltelt. Hogy értékeled az eddigieket?

– Az ismerkedési időszakon túl vagyunk. Nem rossz a kezdés. Több mérkőzésen domináltunk, de nyerni nem tudtunk. A befejező játékban kell javulnunk. Ha ez sikerül, még eredményesebbek lehetünk.

– Milyen eredménnyel lennél elégedett a szezon végén?

– Ha dobogón végzünk, a Magyar Kupában pedig döntőt játszunk, akkor a helyünkön vagyunk.

– Segíted az NB III-as csapatot, vannak itt is feladataid, jól ismered a srácokat. Mi az oka a kétarcú szereplésnek?

– Fiatalok, rutintalanok, bizonytalan a játékuk. Ami egyszer sikerül nekik, az máskor nem. Van, amikor minden összejön, máskor viszont semmi.