HÍREK

– Először is, minden MTK szurkoló nevében nagyon boldog születésnapot kívánok!

– Köszönöm szépen, igazán jólesik.

– Azt mondják a férfi életében két meghatározó születésnap van, a harmincadik és a hatvanadik. Te mit éreztél meg ezekből?

– A harmincadik nem viselt meg nagyon, azt simán megéltem – mondja szokásos csibészséggel a hangjában Fülöp Ferenc, az MTK egykori kiváló csatára, majd klubvezetője. Komolyra fordítva a szót, nem igazán rázott meg a hatvanadik sem. Dolgos időszak áll mögöttem (a napokban zárult le a hazai átigazolási időszak, Fülöp Ferenc pedig jelenleg játékos-menedzserként keresi kenyerét) és valószínűleg a közeljövőben sem fogok éppenséggel unatkozni.

– Volt azért ünneplés?

– A drága feleségem (Fülöpné Benjámin Gabriella, az MTK kosárlabdázója volt) szervezett nekem hihetetlen meglepetés bulit múlt héten, ahol majdnem az összes barátom ott lehetett, illetve hétvégén a családtagok is meghúzták a fülemet.

– Furcsa lehet, hogy a fiatalabb szurkolók talán már nem is emlékeznek rád játékos korodból.

– Ez a világ rendje. A fiatalabbak nem is éltek még 1977-ben, amikor Székesfehérvárról az MTK-ba kerültem. El kell mondanom, hogy abban az időszakban nem a miénk volt a legjobb csapat, de eszméletlenül jó közösséget alkottunk.

– Voltál tehát játékos és klubigazgató is az MTK-ban. Ezen időszakokból mire emlékszel vissza legszívesebben?

– A Mezey-féle MTK bajnoki harmadik helyére bravúrként gondolok vissza, mert azt hiszem képességek alapján a csapatunk reális helye a középmezőnyben lett volna az NB I-ben, de a bátor támadófocinak köszönhetően megleptük a hazai élvonalat. Egyénileg sikerként éltem meg, hogy az 1978-as VB-keret tagja lehettem és szerepelhettem az olimpiai válogatottban. Vezetőként óriási lehetőséget kaptam azzal, hogy a Várszegi Gábor fémjelezte időszak első részében tevékenykedhettem az MTK-nál, amit a három bajnoki cím és a három Magyar Kupa siker igazol leginkább. Azt gondolom, hogy ekkor a nemzetközi kupákban is helytálltunk, szép győzelmeket arattunk.

– Életed elszakíthatatlan része a futball. Meddig tervezel a pályákon és azok környékén?

A lelátón még nagyon sokáig, a pályán viszont már egyre kevesebbet. Sajnos makacs térdsérüléssel bajlódom, így egyelőre nem nagyon futballozhatok. Olyan hetvenéves koromra tervezem a visszatérést – mondja nevetve. Az viszont biztos, hogy az MTK-tól nem szakadok el – folytatja, hiszen az életem része a klub. A fiam (Fülöp Márton válogatott labdarúgó) itt kezdett futballozni, a feleségemet is az MTK-ban ismertem meg, magam pedig összesen húsz évet – az életem harmadát – töltöttem el a kék-fehér színek szolgálatában. Rengeteg mindent kaptam a klubtól, így ahogy Sándor Csikar mondaná, igazi MTK-ista vagyok.

Fülöp Ferencet, a Paksi FC elleni, pénteki, OTP Bank Liga mérkőzés előtt köszönti a klub.