HÍREK

Dorogon az 1914 tavaszán megalapított Dorogi Atlétikai és Futball Club –  későbbi nevén Dorogi Atlétikai Club (DAC) – révén több mint 100 éves múltra tekint vissza a versenysport. Országos és nemzetközi viszonylatban egyaránt réginek tekinthetjük a város sportegyesületét, hiszen számos jelentős települést megelőzve kezdte meg tevékenységüket egy nagyközségben – ami 1984 óta város. Az 1920-as évek közepétől hosszú évtizedeken át a dorogi szénbánya volt az egyesület fő támogatója. 1925-re színvonalas sportcentrum épült a bányászkolónia szívében, ahol a futball mellett az atlétika, az úszás és a tenisz létesítményei is helyet kaptak.

Az egyesület kezdeti zöld-fehér színét a piros-fekete váltotta, amely a mai napig is a klub hivatalos színe. Címerében is voltak változások, de már a 20-as években megjelent benne a bányászkalapács és az ék, mely napjainkig a legfőbb motívum maradt. Az alapító okiratban szereplő, és az akkori Sportszövetségnél 1914-ben bejegyzett Dorogi Atlétikai és Futball Clubból Dorogi Atlétikai Club, Dorogi Tárna, Dorogi Bányász, Dorogi Bányász Sport Club, Dorogi Sport Egyesület, Budalakk Konzorcium FC Dorog, végül 1998-tól Dorogi Futball Club lett.

A hazai mérkőzéseik színhelye a több mint 15.000 ezer néző befogadására alkalmas dorogi stadion. 1922-től folyamatosan szerepel a csapat a Magyar Labdarúgó Szövetség által szervezett Nemzeti Bajnokságokban. A kezdeti években különösen nagy sikernek számított, hogy az apró bányásztelepülés csapata az ország bármely amatőr együttesének méltó ellenfele volt. 
 
A harmincas évek elején már olyan profi klubokkal is megmérkőztek, mint az FTC és az Újpest (ez utóbbit le is győzték 3:2-re), majd 1930-ban csapatunk, az MTK is a dorogiak skalpjai közé került. A harmincas évek végén Prohászka, Csermák, Turai (Tomanyik) voltak a csapat sztárjai. 1941-ben egy kamaszfiú mutatkozott be a kapuban: Grosics Gyulának hívták, s ő a legsikeresebb dorogi nevelésű futballista a magyar labdarúgás történetében. Több mint húsz évig tartott sikeres pályafutása, eljutva a világhírig, a „Fekete párduc” megtisztelő becenévig…

1945 őszétől az új bajnoki rendszerben, az országos bajnokság első osztályában, az NB I-ben játszott a bányászcsapat. Bár elsőre nem sikerült a bentmaradás, de visszaverekedték magukat az élmezőnybe, és 23 bajnoki évadot a legmagasabb osztályban töltöttek. 1949 és 1966 között megszakítás nélkül voltak az NB I tagjai. Ötször nyerték el a vidék legjobbja címet, többször voltak a Bányász Kupa győztesei, s 1952-ben a fináléban szerepelhettek az először kiírt Magyar Népköztársasági Kupában, ahol éppen csapatunktól szenvedtek vereséget.

Az Aranycsapat játékosait, Grosics Gyulát és Buzánszky Jenőt nem kell bemutatni a futballt kedvelőknek - de Ilku István, Monostori Tivadar és Szűcs Lajos neve is ismert. Említhetjük még Mucha Józsefet, Szabó Józsefet és Halász Lászlót is. 

Ma ugyan nincs már szénbányászat Dorogon, de van felújított stadion, mely Buzánszky Jenő nevét viseli, új műfüves edzőpálya, korszerűsített kiszolgálóhelyiségek, vannak kiemelkedő tudású edzők, sportot szerető városi és klubvezetők. 

A dorogiak a Merkantil Bank Liga legutóbbi két bajnokságában a középmezőnyben végeztek, de az idei NB II-es pontvadászatot nagyon jól kezdték: hazai pályán legyőzték a Vasast (2-1), majd Nyíregyházáról is elhozták a 3 pontot (1-0), ezzel hibátlan mérleggel szerepelnek a tabellán.

Csapatunk a Doroggal mérkőzött már meg az NB I-ben, az NB II-ben, de Magyar Népköztársasági Kupa döntőt is játszottunk velük.

Az NB I-ben 1945. december 9-én játszottunk a Dorogi AC-val, és 5:0-ra legyőztük őket. A találkozóra az Üllői úton került sor, mert a Hungária körúti pálya a világháborús károk miatt használhatatlan volt.
Az utolsó NB I-es összecsapás 1977. március 23-án volt a Hungária körúton, és 4-1-re nyertünk a Dorogi Bányász ellen.
1953. december 13-án Dorogon csapatunk, a Budapesti Vörös Lobogó 10-0-ra verte meg a Buzánszkyval, Ilkuval felálló Bányászt. 
A két csapat találkozóján a nézőcsúcs 22.000 szurkoló volt, de három alkalommal is 20.000-en szorongtak a lelátókon.

A Magyar Népköztársasági Kupa (MNK) döntőt 1952. június 1-én Budapesten, az Elektromos Latorca utcai pályáján játszotta csapatunk, akkori nevén a Budapesti Bástya és a Dorogi Bányász (3-2).

14 ezer néző előtt Siklósi György játékvezető sípjelére a kék-fehéreket Bukovi Márton vezetőedző a következő összeállításban küldte pályára: Gellér Sándor – Kovács József, Börzsei János, Lantos Mihály – Peller Béla, Zakariás József – Láng Károly, Hidegkuti Nándor, Palotás Péter (Gondos Tibor 83 '), Szolnok István, Molnár János.
Csapatunk góljait Zakariás, Molnár és Palotás szerezte, míg a dorogiak közül Aspirány és Pozsonyi volt eredményes. Ez volt a nyolcadik kupagyőzelmünk!

Egymás elleni szereplés az NB II-ben:    

1981.08.30.    
MTK-VM - Dorogi AC 1:0    

1982.03.14.
Dorogi AC - MTK-VM 1:2    

2017.09.17.   
Dorogi FC - MTK Budapest 2-1    

2018.04.01.
MTK Budapest - Dorogi FC 0-0
Merkantil Bank NB II, 2017-2018, 28. forduló – Új Hidegkuti Nándor Stadion - játékvezető: Takács János – 1.358 néző

MTK Budapest: Szentpéteri Viktor – Bori Gábor (Katona Máté), Talabér Attila, Gengeliczki Gergő, Deutsch Bence – Vass Patrik, Schäfer András, Vass Ádám – Korozmán Kevin, Kulcsár Tamás (Hrepka Ádám), Jakab Dávid (Kanta József)
 
A mérleg:

NB I:

41    24    9    8    94-43    81     (66 %)

NB II:
4    2    1    1    4-3    7    (58 %)

ÖSSZESEN:
45    26    10    9    98-46    88     (65 %)
(a megszerzett pontoknál a ma használatos módon számoltunk)

Kupadöntő:
1    1    0    0    3-2