HÍREK

Cseh László (Budapest, 1910. április 4 – Budapest, 1950. január 8.), válogatott labdarúgó, csatár. A sportsajtóban Cseh II Lászlóként szerepelt.

A III. Ker. TVE-ben figyeltek fel játékára. Ezután a BSE-hez, majd 1931-ben csapatunkhoz került, ahol 1939-ig játszott. A Hungária FC-vel két bajnoki címet (1935-36, 1936-37), két gólkirályi címet (1934-35 / 23 gól, 1936-37 / 36 gól) és egy Magyar Kupa győzelmet (1931-32) szerzett. Az 1935-36-os bajnoki idényben „Az Év játékosa” címet nyerte el. Csapatunkban 184 bajnoki összecsapáson lépett pályára, és 201 alkalommal talált az ellenfelek kapujába. 1939 után még szerepelt a Kispest, a Szegedi AK és a Gamma FC egyesületeiben is.

1932 és 1939 között 34-szer volt válogatott, minden alkalommal klubunk játékosaként, és 15 gólt szerzett, egyet büntetőből.

Az MTK örökös bajnoka!

„Matyi”, ahogy a szurkolók becézték, a magyar labdarúgás kivételes képességű, színes, hihetetlen képességekkel felruházott, de sokat vitatott egyénisége volt. A bőrlabdának valóságos művésze. Tökéletes technika, nagy játékintelligencia, irányítókészség, szellemes, ötletekben gazdag húzások és félelmetes gólerősség jellemezte a játékát. Vele kapcsolatban a tudósításokban leggyakrabban használt, szinte már állandó jelző az ördöngös volt. Igazi művészként élvezni szerette a játékot és az életet. Számára a labdarúgás soha nem jelentett küzdést, harcot, munkát, kötelességet. Volt, hogy kicselezve öt játékost és végül a kapust is, megállította a labdát a gólvonalon és kezét a szeméhez emelte, mintha keresne valamit vagy valakit, azután megfordult a kezdőkőr felé indult és hanyagul, sarokkal juttatta a hálóba a labdát. Máskor, amikor a szokásos cselsorozat után egyedül állt a kapu előtt, a labdát a gólvonalra állítva letérdelt és a játékszert fejjel gurította a kapuba.

Nagyszerű képességeivel azonban nem párosult kellő megbízhatóság és küzdőszellem. „Matyi”, mint oly sok művész, a gyorsan változó, pillanatnyi hangulatok bohém szemléletű embere volt. Nemcsak a labdarúgást, hanem az életet is csupán játéknak tekintette. Ennek eredményeként a sportpályán és a magánéletben is gyakran bizonyult kiegyensúlyozatlannak. Talán ezért nem ölthette magára még sokkal többször a címeres mezt. Egészségi állapota miatt aránylag korán vissza kellett vonulnia. A hibái ellenére is nagyon rokonszenves játékos számára kivételes képességei labdarúgósportunk legnagyobb alakjai között biztosítanak méltó helyet. A népszerű „Matyi” legemlékezetesebb alakítását 1937. október 10-én, az Ausztria elleni mérkőzésen (2:1) nyújtotta.

A válogatottban a Cseh II. - Sárosi - Zsengellér alkotta hármast csak egyszerűen „agytrüsztnek” nevezték. Az 1938-as világbajnokság 22-es keretébe nevezték, de mégsem utazhatott Párizsba. Korán kellett búcsúznia játékos pályafutásától és az élettől is. Már harmincévesen visszavonult nem kielégítő egészségi állapota miatt, és negyven évesen, 1950-ben az égi foci pályára költözött.