HÍREK
Csak a kemény munkában hisz
2016-01-02
Speciális feladat az övé, mint ahogy azok is különlegesek, akikkel foglalkozik. Brockhauser Istvánnal, csapatunk kapusedzőjével beszélgettünk.
– Ismert alakja vagy a hazai labdarúgásnak, de gondoljunk a fiatalabbakra is. Beszélj magadról!
– 1975-ben kezdtem futballozni, újpesti nevelés vagyok – kezdte a beszélgetés Brockhauser István, akit mindenki „Broki" becenéven szólít. Hat év után felkerültem a lila-fehérek első csapatához, de kevés lehetőséget kaptam, és úgy éreztem, tovább kell lépnem. 1983 és 1988 között a Váci Izzó MTE csapatában szerepeltem. Ez idő alatt, két évig a kötelező sorkatonai szolgálatomat a mezőtúri, Honvéd Szabó Lajos SE-ben töltöttem. 1987-ben, a váciakkal felkerültünk az NB I-be, innentől számítok első osztályú labdarúgónak, majd ’88-ban, az újpestiek hívó szavára visszaigazoltam a IV. kerületbe. Négy évig játszottam itt, majd a következő négy évemet már a Kispest Honvédban töltöttem. 1996 elején kölcsönadtak a Győri ETO-nak, tavasszal már ott védtem. Abban az évben kerültem Belgiumba, a KRC Genk csapatában hat évig játszottam. 2002-ben ott fejeztem be az aktív labdarúgást. Az Újpesttel egyszeres bajnok, kétszeres kupagyőztes, a Honvéddal egyszeres bajnok, egyszeres kupagyőztes, a belgákkal pedig kétszeres bajnok, kétszeres kupagyőztes vagyok. 1990. március 20-án, az USA ellen, bemutatkoztam a magyar válogatottban is, 2-0-ra nyertünk az Üllői úton. Ezután még tízszer ölthettem magamra a címeres mezt.
– Belgium után kezdődött a kapusedzői pályafutásod?
– Nagy álmom volt, hogy pályafutásom végén kapusedzőként szolgáljam a labdarúgást. Amikor Belgiumból hazajöttem, elvégeztem az UEFA „B” licencet. Új stáb kialakításán dolgoztak Újpesten, megkerestek, és a lila-fehérekhez szerződtem. Harmadik számú kapusként két évig keretben voltam még, de nem akartam már védeni, és nem is léptem soha többet pályára. 2006-ban eljöttem Újpestről, és Kispestre kerültem, ahol három és fél évet dolgoztam. 2010 nyarától, két évig munka nélkül voltam, ez idő alatt kapusiskolát indítottam, de támogatás nélkül nem tudtam úgy fejleszteni, ahogy szerettem volna. Közben két NB III-as csapatnak – Biatorbágyon és Törökbálinton – besegítettem. 2012-ben újra visszakerültem a futball vérkeringésébe. Újpesten technikai vezető lettem, megvolt a képesítésem, korábban sportszervezői-sportmenedzseri végzettséget szereztem a TF-en. Három évig dolgoztam a második emeleten, irodistaként, de nem tudtam elfogadni magam ebben a pozícióban, és vártam a lehetőséget, hogy újra a pályán, edzőként bizonyíthassak.
– És elérkezett 2015 nyara, amikor megcsörrent a telefonod, az MTK Budapest hívott. Mi a feladatod nálunk?
– Szerencsém van a kék-fehérekkel, mert a kapusaink hamar elfogadták azt a mentalitást, amit képviselek. Belgiumban tanultam meg, mi a kapusedző feladata. Ott az ország legjobb szakembere dolgozott a klubnál, nála láttam, hogy a munkán kívül, semmi más nem létezik. Ahhoz, hogy a kapus, olyan teljesítményt tudjon nyújtani, amilyet Hege ősszel, ahhoz olyan fizikai és mentális alap-állóképesség kell, amit a kapusedző biztosít. Csak olyan munkát végzünk el, ami a hasznukra válik. A kemény munka híve vagyok. A hálóőröknél tizedmásodpercek és centiméterek döntenek, ezeket kell hozzáadni a szervezetükhöz. Ezután, már csak rajtuk múlik, hogy ezt használják a mérkőzéseken. A képességük és a fizikai erejük megvan hozzá, ezért ezt bármikor ki tudják hozni magukból. Hiába jó a kapus, ha lemarad egy centivel, vagy egy tizeddel, és gólt kap, az egész semmit nem ér. Ezért kell ezt a többletet megkapniuk. A mentalitásomat, a profi szemléletemet a belgiumi, hat évem alatt szedtem össze, életem fontos része volt. Nekem négy hónap kellett, hogy fizikálisan be tudjak illeszkedni, fel tudjam venni annak a közegnek a ritmusát. Azt szeretném elérni, hogy a kezem alól külföldre kerülő kapusok azonnal bevethetőek legyen. Régebben, amikor Vlaszák Gézával foglalkoztam, majd Ciprusra került, ő mondta el, hogy a három kapus közül, a legjobb erőben volt. Elvégeztettem vele is azt a munkát, ami arra predesztinálta, hogy a nemzetközi porondon is megállja a helyét.
– A kapusokat mentálisan máshogy kell trenírozni, mint a mezőnyjátékosokat. A leghátsó ember, ha hibázik, gólt kap a csapat. Hogyan lehet erre felkészíteni őket?
– Felnőtt szinten, ezzel már nem kell foglalkozni, tudják ezt kezelni, az évek alatt felkészülnek erre. Kapus, előbb-utóbb gólt kap, ezt mindegyikük tudja. Erős mentális jellemet igényel, ha ez nincs meg, nem tud hosszú távon jól teljesíteni, ezért sem alkalmas mindenki kapusnak. Van, aki edzésen mindenre képes, meccsen betlizik, és van fordítva is. Az a jó hálóőr, aki edzésen is közel olyan teljesítményt nyújt, mint a mérkőzésen. Nálunk nyugodtak lehetnek az edzők, mert tudják, hogy Hegedüs, Groppioni, Demjén, és Fadgyas is ilyen kapus. A legjobb mentális tréning, amikor már túl vagyunk a kemény edzésen, ráteszek még egy lapáttal. Akkor tudjon koncentrált maradni, amikor már fáradt a teste. Ettől lesz még jobb, ez jön elő a mérkőzés 93. percben, ennek kell visszaköszönnie olyankor.
– Nehéz örökséget vettél át Józsa Mikitől. Neki is, és neked is komoly szerepetek van abban, hogy kapusposzton erősek vagyunk. Milyen terveid vannak az MTK Budapestben?
– Remélem, hogy a klub és az vezetőedző is látja, milyen teljesítményt nyújtok, és milyen ember vagyok. Nem tudom a jövőt, de bízom benne, hogy elégedettek velem. Hosszú távon szeretnék kapusedző maradni.