HÍREK

– Ahhoz hogy valaki jó intéző legyen talán a futball közegének ismerete a legfontosabb. Te miként kerültél ebbe a forgatagba?

– Budafokon kezdtem futballozni, ahol végigjártam az utánpótlás-korosztályokat, majd a tartalék együttesben rúgtam a labdát. Nem fértem be az első csapatba, és közben a Budaörsi Repülőtéren is munkát kaptam, így a játékos pályafutásom egyre inkább háttérbe szorult. A futballpályáktól viszont soha nem akartam elszakadni, így a játékvezetői vizsgát tettem, és a budafoki tartalékok mellett is szívesen láttam el alkalmanként intézői feladatokat. Szegény Kárpáti Feri bácsi halála után nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy 1988-tól a Budafok első csapatánál is számítottak rám. Itt együtt dolgoztam Gáspár Józseffel, aki később – 1994-ben – az MTK-ba vitt.

– Mi a jó technikai vezető ismérve?

– A legfontosabb a talpraesettség és a sok ismeretség. Ez az a szakma, ahol a rutint nem nagyon lehet semmivel pótolni. Nekem a korábbi játékvezetői munkám is remek alapot jelent ehhez a pozícióhoz.

– Pontosan milyen feladatok hárulnak rád?

[image]

– Az átigazolási időszak a legmunkásabb. Az ottani rengeteg adminisztrációs feladaton kívül a mérkőzések lekötése, a halasztások és persze a bajnoki találkozók előtti teendők töltik ki a munkaidőm nagy részét. Ezen kívül gyakorlatilag minden napi elintézendő dologban segítségére vagyok a szakmai vezetésnek. Most éppen azon munkálkodom, hogy a Mezőkövesd elleni Ligakupa mérkőzést hová kössem le. A budafoki műfű és a BKV pálya is befutó lehet az időjárási körülmények függvényében.

– A kispadon ülsz minden mérkőzésen. Betegség esetén akár helyettesítenéd is Garami mestert?

– Arra ott van Ciki és Pölő (Teodoru Vaszilisz és Pölöskei Gábor, Garami József két segédedzője - a szerk.) – mondja nevetve. – Most, hogy jönnek az eredmények, azért mindannyiunknak kényelmesebb a kispad. Viszont ami a legfontosabb, remekül érzem magam az MTK-ban, csodás közösség a miénk. Azt sem bánnám persze, ha a szezon végén a bajnoki érmek ügyét kéne intéznem az MLSZ-nél...