HÍREK

Esős, borongós reggelre ébredtünk. A Lantos Mihály Sportközpontban edzésre gyülekeztek az MTK Budapest labdarúgói. A héten lejátszott gálamérkőzés és a pocsék időjárás miatt nem a szabadban tréningeztek, hanem átöltözés után azonnal a konditerem felé vették az irányt. A súlyzózás előtt három játékossal beszélgettünk.

Deutsch Bencét, Bucit – mert mindenki így szólítja – a hétvégi NB III-as meccsről, és a kecskeméti gáláról faggattuk.

– A hétvégi NB III-as mérkőzés nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Miért?

– Az első tíz percben már eldőlt. Az elején kaptunk két szerencsétlen gólt, figyelmetlenek voltunk, ezután mentünk az eredmény után. Az első félidő vége felé elkezdtünk ugyan focizni, de a második játékrészben kaptunk még egyet, innen már nehéz volt.

– Gólt szereztél. Mesélj róla!

– Az egyik támadásunkkal felmentem, fennragadtam, középen hozzám került a labda, 25 méterre a kaputól, megindultam, két-három védőt kicseleztem, majd a bal alsóba lőttem. A gólom után is volt még lehetőségünk, hogy szorossá tegyük a meccset, de nem sikerült.

– A héten, Kecskeméten gálamérkőzésen szerepeltetek, Vadnai helyett jöttél be. Milyen volt belülről?

– Nyilván az ilyen meccseken nem százszázalékosan megyünk bele a szituációkba. Kiváló hangulatú találkozó volt, olyan, amin jó játszani, olyanok ellen pályára lépni, mint Balogh Béla, Mohl Dávid vagy Forró Gyula, régebben velük játszottam már együtt. Az első félidőben egész jó kis csapat volt a pályán.

– Édesapád, dr. Deutsch Tamás, az MTK elnöke. Hogyan éled ezt meg?

– Jó a kapcsolatunk. Sokan hiszik, azért könnyebb bekerülnöm, mert ő az elnök. Sajnos vannak rosszindulatú emberek, akik ezt gondolják. Kiskorom óta üldöz ez a probléma. Pont emiatt, inkább nehezebb a dolgom. Hosszú évek során megszoktam már ezt a helyzetet, próbálok nem foglakozni a dologgal, már nem zavar. Tudom kezelni.

Következő beszélgetőpartnerünk Federico Groppioni, a mindenki által csak Frédinek becézett hálóőrünk. Az MTK Budapest cserekapusánál az olaszországi múlt, a kék-fehéreknél eltöltött öt év és persze a család is szóba került.

– 2010-ben kerültél Magyarországra. Hogy ment a beilleszkedés?

– A legnehezebb a nyelvtanulás volt, ebben sokat segített magyar feleségem. Azonnal az MTK Budapesthez kerültem, örültem ennek, jól érzem itt magam.

– A gálameccset végigvédted, de Hegedüs mögött második számú kapus vagy. Nem zavar ez a szerep?

– Azért készülök, hogy amikor megkapom a lehetőséget, megfelelő állapoban legyek. Hegével nagyon jó a kapcsolatunk, segítjük egymást edzéseken. A kapusposzt ilyen, az egyik játszik, a másik ugyanolyan százszázalékos kell, hogy legyen. Ha szükség van rá, jól tudjon teljesíteni.

– Harmincegy éves vagy, mik a terveid pályafutásod második felében?

– Most még Magyarországon szeretnék maradni. Pár év múlva – pályafutásom vége felé – jó lenne még védeni Olaszországban, alsóbb osztályban. Meglátjuk, mit hoz a jövő.

– Szép családod van. Beszélnél róluk?

– Két gyermekem van, hároméves kisfiú és hatéves leány. Feleségemet Olaszországban ismertem meg, hat évet éltünk kint, mielőtt Magyarországra jöttünk. A kislányom még ott született.

– Tudom, hogy betegséggel küzd feleséged…

– Pozitívan állunk hozzá, bízom benne, hogy nem romlik az állapota, és az Isten megsegít minket.

Zárásként második csapatunk fiatal játékosát, Szatmári Istvánt kérdeztük a gálamérkőzésen rúgott góljáról, az U19-es válogatottbeli szereplésről és arról, honnan kapta a „Pötyi” a becenevet.

– Gratulálunk a Kecskeméten szerzett gólodhoz! Milyen volt a mérkőzés?

– Az első játékrészben a kezdőcsapatunk játszott, a legelején a Kecskemét dominált, de hamar átvettük az irányítást és szünetben 2-1-re vezettünk. A második félidőben jöttem be, sikerült a végén betalálnom.

– Hétvégén az MTK Budapest második csapatában, NB III-ban játszol. Mi az oka a csapat kétarcú szereplésének?

– Hazai pályán nincs még győzelmünk, nem jöttek össze ezek a mérkőzések. Idegenben viszont erősebb csapatok ellen is bravúrgyőzelmeket arattunk. Itthon is győzni kell, meg kell mutatni, hogy képesek vagyunk rá!

– Az U19-es válogatottban szerepeltél az Európa-bajnoki selejtezősorozaton. Hogy sikerült?

– Három mérkőzésen léptem pályára, Kazahsztán ellen jól ment a játék, büntetőből gólt is szereztem, magabiztos győzelmet arattunk, sima meccs volt. A következő két mérkőzés már nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Montenegró fizikálisan erősebb volt, leütköztek minket, a kemény játékuk nem ízlett nekünk, a horvátok ellen pedig volt két buta kiállítás. Végig balszélső pozícióban játszottam.

– Tavaly Diósgyőrben már bemutatkoztál az NB I-ben. Milyen terveid vannak?

– Jelenleg hárman is megelőznek a balszélső támadó poszton, Gera, Varga és Strestik is előrébb jár. Nehéz a dolgom, de mindent megteszek, hogy odakerüljek.

– Családodról mit kell tudni?

– Miskolciak vagyunk, ott születtem, családom jelenleg is Borsodban él. Tizenegy évesen kerültem Pestre. Volt, hogy szüleim is felköltöztek albérletbe, de most már egyedül élek és hétvégén járok csak haza.

– Mindenki Pötyinek szólít, talán az Istvánra már nem is hallgatsz. Honnan a beceneved?

– A Vasasban Késedi Gábor nevezett el Pöttynek, amikor átkerültem az MTK Budapestbe, Pötyi lett belőle. Ennyi a története.