HÍREK

A 2015/16-os bajnoki szezon téli álmát alussza. Az MTK Budapest II. csapata az NB III-as bajnokságban szerepel, ám az itt pályára lépő játékosok kevésbé ismertek szurkolóink előtt, pedig bennük a jövőnk. Párban mutatjuk be őket. Sorozatunk hetedik – utolsó – részében Bayer Bencével és Szalai Andrással beszélgettünk.

– Mindketten ’98-as születésűek vagytok. Mikor kezdődött a futball iránti szenvedély?

– Bayer Bence: Mindig is fociztam, igazolt játékos hatévesen lettem. A Cső-Montage-ban futsaloztam. Egyik barátom invitálására – tizenegy éves koromban átkerültem – a Tabáni Spartacusba. Az U15-ös korosztályban megnyertük a másodosztályú bajnokságot. A rájátszásban figyelt fel rám Tamási Zsolt és Székely Zsolt, hívtak Agárdra. Ekkor még nem tudtam menni, fél évvel később kerültem az U16-os csapathoz. Másfél évet töltöttem az akadémián, és idén nyáron kerültem a második csapat keretébe.

– Szalai András: Édesanyám papája miatt kezdtem el futballozni, hároméves koromban, ovifoci keretében ismerkedtem meg a játékkal. Először a XVII. kerületi, Viktória FC-ben játszottam. Később átigazoltam a MAC-ba, ahol egy évet töltöttem, majd a III. kerületi TVE következett. Egy év után a Vasasba kerültem, ahol négy és fél évet játszottam. 2012 nyarán jöttem a kék-fehérekhez, rögtön a Sándor Károly Labdarúgó Akadémiára. Idén nyártól a második kerettel készülök.  

– Milyen posztokon játszottatok, és melyik a kedvenc?

– B.B.: A Tabánban, azonnal balszélső lettem, ott még háromnegyedes pályán, az egész oldalt be kellett futnom. Amikor az U14-es korosztályhoz új edző került, ő a középpályára rakott. A következő két szezont felváltva játszottam a szélén és a közepén, inkább védekező szerepkörben. Agárdon szinte már csak hatos pozícióban foglalkoztattak, a második csapatban pedig leginkább már csak balszélen játszom.

– Sz.A.: Először még center voltam, de volt olyan mérkőzésünk, melyen a kapuba raktak. Többször középpályásként számoltak velem, szóval szinte minden poszton megfordultam már a pályán. Jelenleg középső védőt játszom, és itt is érzem a legjobban magam. Jobblábas vagyok, a védelem szélén és közepén is lehet velem számolni.

– Ősszel kevés lehetőséget kaptatok az NB III-ban, főleg U19-ben játszottatok. Milyen célok lebegnek előttetek?

– B.B.: Négyszer ültem kispadon, abból háromszor becseréltek. Most már a második kerettel dolgozom, és általában visszajátszom, ez nem könnyű feladat, így jelenleg még inkább az U19-es gárdát érzem a csapatomnak. Tavasszal többször szeretnék az NB III-ban lehetőséget kapni, két-három év múlva NB I-es játékos akarok lenni. Az én posztomon inkább rutinosabbak játszanak, nem siettetem a dolgot, sokat kell még fejlődnöm.

– Szalai András: Az első fordulóban fél órát játszottam az NB III-as csapatban, ezután kevesebb lehetőséget kaptam. Egyszer a Puskás Akadémia ellen kispadon ültem, és Mosonmagyaróváron kaptam még egy félidőt a Mestertől, a végén sajnos kiállítottak. Az NB III-as csapattal dolgozom, és visszajátszok az U19-esekhez. Szeretnék stabil játékos lenni a második csapatban, ott bizonyítani, és másfél év múlva továbblépni az NB I felé. Minél előbb fel akarok kerülni a nagycsapathoz. Ahhoz, hogy sikerüljön, folyamatosan jó teljesítményt kell nyújtanom.

– Nyáron változott a stáb, mit éreztek ebből?

– B.B.: Én az újaknál kerültem ide Agárdról, csak őket ismerem, így nem tudom összehasonlítani az előzővel. Egyszer edzettünk ugyan közösen a felnőtt kerettel, de nem látok rá a munkájukra, nem vagyunk ott a taktikai megbeszéléseken, de azt gondolom, profi szakemberek kerültek a csapathoz.

– Sz.A.: Idén sokkal nagyobb figyelmet kap a második csapat, amikor együtt edzünk, hasonlóan kezelnek minket is, mint az első keretet. A közös tréningen is érződött, hogy profi szakemberek irányítják a csapatot.

– Melyik korosztályos válogatott csapatban szerepeltetek már?

– B.B.: Kiválasztókon nem voltam, folyamatosan figyelemmel kisérték mérkőzéseinket a válogatott szakvezetői, és először az U17-esek összetartásán vehettem részt. Az első válogatott mérkőzéseimet is ebben a csapatban játszottam. Ezután nem hívtak be, majd idén háromszor is berendeltek az U18-as nemzeti együttesbe, több mérkőzést is játszottam. Sikerült beilleszkednem, megismertem a társakat, jó a közeg, befogadóak a srácok. Már kezdőjátékosként számolnak velem, leginkább védekező középpályás szerepkörben.

– Sz.A.: Az U16-osokhoz hívtak be először a nemzeti csapatba. A spanyol meccs előtti, háromnapos összetartáson jól szerepeltem Telkiben, elégedett volt velem Belvon Attila bá’, és bekerültem az utazó keretbe. Azóta stabil tagja vagyok a korosztályos nemzeti együtteseknek. Jelenleg az U18-as csapatban játszom.   

– Mi a véleményetek az NB III-as gárda őszi teljesítményéről?

– B.B.: Nehéz a csapatnak, nem tudtunk mindig megfelelő létszámban dolgozni. A mérkőzésekre többen visszajátszottak a felnőtt keretből, nem edzettünk együtt, összeszokatlanok voltunk, nem volt összhang a játékosok között, mindig más csapattal álltunk ki. Tavaszra nehéz jósolni, de ennél mindenképpen jobb szereplésre számítok, pozitív változást várok. Ősszel is voltak már jó meccseink, és csak apróságokon múlt, hogy nem nyertünk.

– Sz.A.: Sok a változás, meccsről meccsre a csapatösszetételben. Nincs folyamatos keret, akik állandóan együtt játszanak. Nem vagyunk kellően összeszokottak, és ez mentálisan is negatívan befolyásolja a csapat szereplését, többször összeesik a társaság. A meccseken fejben nem vagyunk ott. Voltak jó mérkőzéseink idén is, de több alkalommal is hiányzott a koncentráció. Ezeknek a meccseknek pedig általában vereség lett a vége. Az NB I-es gárda jól szerepel, szinte minden összejött a csapatnak. Több mérkőzést is a helyszínen szurkoltunk végig csapattársaimmal, bízom a dobogós helyezésben.

– Beszéljetek a magánéletetekről!

– B.B.: Amikor Agárdra kerültem, nem mentem az ottani iskolába, hanem maradtam a Szent Imre Gimnáziumban. Budapesten élnek szüleim, nem akartam leköltözni. Fontos, hogy több lábon álljak, legyen „B”-terv is. Komolyan veszem az iskolát, ami Agárd mellett nem volt könnyű. Minden nap vonattal jártam az akadémiára, és közben a fővárosban tanultam és itt is laktam. Nehéz volt az elején. Magántanuló vagyok, félévente vizsgáznom kell az adott tárgyakból, jövő nyáron fogok érettségizni. Jelenleg kis könnyebbség, hogy már csak hétvégén kell Agárdra mennem. Tovább szeretnék tanulni, emellett a focit is komolyan szeretném venni, de képlékeny még a hogyan tovább.

– Sz.A.: A Victor Hugo utcában lakom, szüleim szigethalmiak, nagyszüleim már nem élnek. Az agárdi iskolába nem vettek át, ezért egy évet Velencén tanultam, majd visszajöttem a Telepi Károly Általános Iskola és Gimnáziumba. Harmadéves vagyok, 2016-ban érettségizem.

– Kérlek, beszélj csapattársadról! Mit kell róla tudni?

– B.B.: Andrissal nagyon jó együtt játszani, lelkesíti a csapatot, folyamatosan beszél. A hozzáállása, a győzni akarása átlag feletti, és ez igaz az edzésekre is. Megbízható, komolyan veszi a focit, és ez motiváló a többieknek is. Belső védő poszton szerepel, néha a lelkesedése miatt kapkod, és emiatt a megoldásai többször rosszul sülnek el, higgadtabbnak kell lennie.

– Sz.A.: Bencét jó játékosnak tartom, labdabiztos, testi adottságait jól használja ki.  Előre dolgozhatna többet, megindulásokra és kulcspasszokra bátrabban kellene vállalkoznia.