HÍREK

A 2015/16-os bajnoki szezon téli álmát alussza. Az MTK Budapest II. csapata az NB III-as bajnokságban szerepel, ám az itt pályára lépő játékosok kevésbé ismertek szurkolóink előtt, pedig bennük a jövőnk. Párban mutatjuk be őket. Sorozatunk hatodik részében Nyúl Krisztiánnal és Csicsek Leventével beszélgettünk.

– Beszéljünk a múltról! Mikor kezdődött a futballkarrieretek?

– Nyúl Krisztián: Négyéves koromban, Pasaréten, a Vasasban kezdtem el focizni. Nem jósoltak nagy jövőt, de elkezdtek külön foglalkozni velem, mert agilisnak, gyorsnak láttak. Ezalatt fejlődtem annyit, hogy már kellettem a csapatba, sőt kezdőjátékosként számítottak rám. A piros-kékektől 2008-ban, az MTK Budapest U12-es együtteséhez kerültem, azóta vagyok a kék-fehérek játékosa. Végigjártam a ranglétrát, három évet voltam Agárdon, idén kerültem fel az NB III-as csapat keretébe, de alkalmanként még visszajátszom az U19-esek közé.

– Csicsek Levente: Ötévesen kezdődött. Debreceni vagyok, itt indult a pályafutásom. Több mint tíz évet voltam a cívisvárosban, utána elkerültem a Sándor Károly Akadémiára. Itt másfél évet töltöttem el, 2014 nyarán kerültem Pestre, azóta vagyok a második csapat játékosa.

– Milyen posztokon játszottatok, és mi a kedvenc helyetek a pályán?

– Ny. K.: Legelején baloldali támadóként szerepeltem, a Vasasban több gólt is szereztem innen. Amikor átkerültem a kék-fehérekhez, az egyik U12-es mérkőzésen kényszerből beraktak balhátvéd pozícióba, és – edzőm elmondása alapján – jól teljesítettem. Egyre többet játszattak hátul, végül ott ragadtam. Ballábas vagyok, de a passzok, az ívelések jobbal is jól mennek.

– Cs. L.: Egyedül kapus nem voltam, mindenhol megfordultam a pályán. Debrecenben játszottam balhátvédet, középpályást, és centert is. Az MTK Budapestbe belső védőként kerültem, de másfél év alatt egyre feljebb játszattak, míg végül kikötöttem center poszton. Közben persze védekező és támadó szerepkörben is voltam.

– Más-más okok miatt, ősszel keveset szerepeltetek a csapatban. Hogyan éltétek ezt meg?

– Ny. K.: Újszerű ez a szituáció. Amióta futballozom, mindig kezdőjátékosként számítottak rám. Ez most ilyen élethelyzet, hozzá kellett szoknom. Valószínű, hogy pályafutásom során többször lesz, hogy meg kell küzdenem a helyemért. Minden edzésen a maximumot nyújtom, bízom benne, hogy ennek előbb-utóbb meglesz az eredménye.  

– Csicsek Levente: Az elmúlt másfél évben két súlyos sérülésem is volt. Tavaly márciusban a talpélemben fáradásos törés keletkezett, több mint három hónapot kellett kihagynom. A nyári szünet után, ősszel ugyanott begyulladt a csonthártya, ez újabb két hónap szünetet jelentett. Idén szeptember közepén becseréltek a Puskás Akadémia elleni mérkőzés második félidejében, tíz perc után az ellenfél belső védője keresztbe törte a térdem, keresztszalag-szakadásom lett, három nap múlva meg is műtöttek. Azóta fizikoterapeutával dolgozom. Három hónap múlva futhatok, és csak öt hónap után rúghatok labdába. Ennek az idényemnek vége, talán a tavaszi idény végén egy-két meccsre beállhatok.

– Változott nyáron a stáb. Éreztetek ebből valamit? 

– Ny. K.: Amikor Garami Józsi bá’ volt az első csapatnál, nem ismertem a szakmai stábot, Agárdon voltam még, a pesti munkából nem érzékeltem semmit, így nem tudom ahhoz képest mi változott. A mostani szakmai stábot, profi hozzáállásúnak ismertem meg, jó szakemberek dolgoznak a csapat mellett.

– Cs. L.: Nem érzek különösebb változást, olyan szakemberek jöttek a csapathoz, akik ugyanolyan közvetlenek, és hasonlóan viselkednek velünk. A sérülésemből kiindulva a rehabilitációban érzek előrelépést, jobban tudják segíteni a felépülésemet, többet érdeklődnek az állapotom iránt, erre a területre nagyobb hangsúlyt fektetnek.

– Melyik korosztályos válogatottban szerepeltetek már?

– Ny. K.: Amikor a ’97-es korosztály első kiválasztói voltak, az U14-es és az U15-ös mérkőzéseken szerepeltem. Alapembernek számítottam a válogatottban, de térdszalagszakadás miatt fél évet ki kellett hagynom. Amikor felépültem, egyszer még behívtak az U16-os korosztályhoz, de az nem sikerült valami fényesen, azóta nem kerestek. Az sem jó, hogy kevesebbet játszom a bajnokikon. Először be kell kerülnöm az NB III-as csapatba, és ha ott jól játszom, akkor juthatok közelebb a válogatotthoz.

– Cs. L: Az első korosztálytól kezdve, végigjártam szinte az összes válogatott csapatot, de a sérülések és a formaingadozások miatt az Európa-bajnoki selejtezőkre nem juthattam ki. A nemzeti csapatban több poszton is szerepeltem, voltam belső védő, középpályás, és center is. Az utolsó meccset – több mint egy éve – Ausztria ellen játszottam, a sok sérülés miatt azóta nem kerültem keretbe.

– Mi volt az oka NB III-as csapatunk őszi, kiegyensúlyozatlan szereplésének?

– Ny. K.: Többen az NB I-es kerettel edzenek, a társaság másik fele pedig az NB III-as csapattal. Összeszokatlanok vagyunk, emiatt vannak hullámvölgyek a játékunkban. Tavasszal eredményesebben kell teljesítenünk. Kvalitásaiban jobb játékosaink vannak, mint a többi harmadosztályú gárdának, az élmezőnybe várom a társaságot.

– Cs. L.: A sérülésemig még ott voltam a kerettel. Nem láttam nagy problémát, egyénileg képzett játékosaink vannak, mint csapat nem működtünk jól. Többen visszajátszanak az NB I-ből, nem szokott össze a társaság. Képesek voltunk bárkitől kikapni, de bárkit meg is tudtunk verni. Ha ezen változtatni tudunk tavasszal, jobban szerepelhetünk.

– Mit tudhatunk a magánéletetekről?

– Ny. K.: Végzős vagyok a budapesti Csík Ferenc Általános Iskola és Gimnáziumban, nyáron érettségizem. Délelőtt vannak az edzéseink, ezért magántanuló vagyok, csak pár délutáni tanórán tudok részt venni. Szüleim külön vannak, apukámmal albérletben lakunk, anyukám Kőszegen él.

– Cs. L.: Debrecenben kezdtem a középiskolát, de amikor Agárdra kerültem, a Chernel István Gimnáziumban folytattam. Még érettségi előtt Pestre kerültem, ezért átiratkoztam az Arany János Szakközépiskolába, idén nyáron már itt érettségiztem. Nem tanultam tovább, a foci az első. Egész családom Debrecenben él, egyedül kerültem fel a fővárosba. Másfél havonta tudok hazamenni, ezt nehezen élem meg.

– Zárásként beszélj a csapattársadról! Mit kell tudnunk róla?

– Ny. K.: Levente jó felépítésű, agilis játékos. Leginkább a beállós centerposzt az övé. Tamási Zsolt kezei alatt, az U21-es korosztályban is ezt játszotta már. A felívelt labdákkal szinte mindig megjátszható, jól leveszi, és tovább is tudja passzolni azokat.

– Cs. L.: Nyuszi védő poszton mindenben jó, csúszik-mászik, agresszív, mindenkinek odaver, és jól is fejel. Tipikus védő. Talán fejben fejlődhetne, többször sokkal higgadtabbnak, nyugodtabbnak kellene lennie.