HÍREK
Bennük a jövőnk (5. rész)
2015-12-27
Szimultán beszélgetés Kovács Botonddal és Nagy Martinnal
A 2015/16-os bajnoki szezon téli álmát alussza. Az MTK Budapest II. csapata az NB III-as bajnokságban szerepel, ám az itt pályára lépő játékosok kevésbé ismertek szurkolóink előtt, pedig bennük a jövőnk. Párban mutatjuk be őket. Sorozatunk ötödik részében Kovács Botonddal és Nagy Martinnal beszélgettünk.
– Mindketten ’97-es születésűek vagytok! Hogy indult?
– Kovács Botond: Négyévesen kezdtem a focit Balatonalmádiban, anyukám vitt le, hogy sportoljak valamit, megtetszett. Négy év után Veszprémben folytattam, majd tizenöt éves koromban következett az MTK Budapest. Rögtön az akadémiára kerültem, de a meccseinket Pesten játszottuk. Idén nyáron kerültem az NB III-as keretbe, de többször visszajátszom az U19-be.
– Nagy Martin: Hatéves korom óta focizom, Dunaharasztiban kezdtem. Apukám régebben Németországban játszott, ez inspirált. Később a Vasas következett, ahol három évet töltöttem, ezután kerültem a kék-fehérekhez a Csömöri útra, először az U12-es korosztályba. Tizenöt évesen jött Agárd, az U16-os gárda, majd idén nyáron az NB III. Én is többször visszajátszom az U19-be.
– Milyen poszton szerepeltetek?
– K.B.: Csatár voltam, több évig itt játszattak. Később visszakerültem középpályára, ott megragadtam. Jobblábas vagyok, támadó és védekező szerepkörben is szerepeltem már, de jobban megy az előre játék.
– N.M.: Középpályásként kezdtem. Jobblábas vagyok, amikor Agárdra kerültem, a pálya szélére, védekező szerepkörbe tettek, azóta jobbhátvédként játszom.
– Kevés játéklehetőséget kaptatok az NB III-ban, főleg kispadon ültök. Hogy élitek ezt meg?
– K.B.: Szeretnék többet játszani az NB III-ban, mint U19-ben. Más a felnőtt foci, mint az utánpótlás, a meccseknek teljesen eltér a ritmusa. Annak örülök, hogy visszajátszhatok az utánpótlásba, így mérkőzésben maradok, nem veszítem el a meccsrutint. Az edzőim döntenek, de ha edzésen jól teljesítek, több játéklehetőséget kapok majd a felnőttek között is.
– Nagy Martin: Én sem kapok még játéklehetőséget az NB III-ban, ezért jól jön az U19, így meccsben maradhatok. Erősnek érzem a felnőtt focit, az edzőim eldöntik majd, mikor tesznek a felnőttek közé. Jó lenne mihamarabb odakerülni.
– Nyáron változott a szakmai stáb. Hogyan hatott ez a ti munkátokra?
– K.B.: Az akadémián semmi nem változott, Pestre idén kerültem, már együtt edzhettem az NB I-es kerettel, kemény munka folyik ott, de nagy változást nem éreztem.
– N.M.: Az akadémiára ez nem hat ki, ugyanaz a közeg maradt, mint annak előtte. Fél éve vagyok az NB III-as csapatnál, edzhettem már én is az első kerettel. Nem tudom összehasonlítani, a tavalyi munkában nem vettem részt.
– Melyik korosztályos válogatottban szerepeltetek már?
– K.B.: Játszottam az U16-os csapatban, és behívtak a tizennyolc évesek közé is, de megsérültem, így nem mutatkozhattam be. Később, a korosztályhoz másik edző került, ezután már nem kaptam behívót. Szeretném, ha minél többször szerepelhetnék az utánpótlás válogatottban, bemutatkozhatnék az NB I-ben, és idővel a felnőtt nemzeti tizenegyben is.
– N.M.: Régebben hívtak be, még az U13-as korosztályba. Egy mérkőzést kaptam, lesérültem, azután már nem játszottam, nem kaptam lehetőséget. Szeretnék bekerülni a korosztályos válogatottba, és több játéklehetőséget kapni az NB III-ban is.
– Hektikusan szerepel második csapatunk. Miért?
– K.B.: Csalódást keltő helyen áll a gárda. Az nem méltó sem a csapathoz, sem pedig a klubhoz, hogy a középmezőny végén tanyázunk. Többen visszakerülnek az NB I-ből, ezért nem összeszokott a társaság, sok egygólos meccset kiengedtünk a kezünkből, a tapasztalatlanságunk miatt. Tavasszal jobban kell szerepelnünk. Az NB I-es csapatnak dobogón kell végeznie, ami európai kupaszereplést érne.
– N.M.: Kevesen vagyunk edzéseken, többen fent edzenek az első keretnél. Az őszi mérkőzések többször nem jöttek össze, pedig ezeket a meccseket meg kellett volna nyernünk, de végül nem sikerült, és kicsúszott a kezünkből. Tavasszal előbbre kell lépnünk. Ha komolyabban vesszük az edzéseket, és jobban összeszokunk, sikerülni fog.
– Mit tudhatunk a magánéletetekről?
– K.B.: Ősszel kezdtem a budapesti Metropolitan Főiskolát, az első félévet taposom. Hétfőn, kedden és csütörtökön járok be, az edzések miatt többször hiányzom, de ezt tolerálja az iskola. Családom Balatonalmádiban él, a suli miatt, már csak havonta tudok hazamenni. Pesten lakom a Victor Hugo utcában.
– N.M.: A dunaharaszti, Baktay Ervin Gimnázium, esti tagozatának, végzős évfolyamában tanulok. Kedden és csütörtökön, három órakor kezdődik az oktatás, a délelőtti edzések után egyből indulok. Magántanárhoz is járok, jövő nyáron érettségizem.
– Nem véletlen, hogy ketten ültök velem szemben. Mutasd be csapattársad!
– K.B.: Technikás játékosnak tartom Martint, látszik a játékán, hogy a középpályán kezdett. Jól megtanulta az alapokat, barátságban van a labdával, kiválóan lát a pályán, és mindig kíséri a támadásokat. Amit a szélső védőnek meg kell csinálnia a modern futballban, azt maradéktalanul végrehajtja. Többször talán lehetne keményebb és határozottabb is!
– N.M.: Botondot remek futballistának tartom, rengeteget fejlődött az akadémiai évek alatt. Sokat fut, nagyon technikás, jó a rüsztje, kiválóan passzol, és veszélyesek a távoli lövései is. Mentálisan kellene fejlődnie, vannak meccsek, amin figyelmetlenebb, és több labdát elad. Lehetne koncentráltabb!