HÍREK

A 2015/16-os bajnoki szezon téli álmát alussza. Az MTK Budapest II. csapata az NB III-as bajnokságban szerepel, ám az itt pályára lépő játékosok kevésbé ismertek szurkolóink előtt, pedig bennük a jövőnk. Párban mutatjuk be őket. Sorozatunk második részében Takács Krisztoferrel és Szabó Ádámmal beszélgettünk.

– Hogy kezdődött a futball pályafutásotok?

Takács Krisztofer: – Négyévesen kezdtem el focizni a kecskeméti kölyökcsapatban, ahol nyolc évet játszottam. Tizenkét évesen felkerültem a Kecskeméti TE NB I-es utánpótlásához. Egy év után nagypályás bajnokin kinézett a Vasas, részt vettem három próbajátékon, megfeleltem, leigazoltak, három éves szerződést írtunk alá. Amikor ez lejárt, 2012-ben kerültem az MTK Budapest csapatához, a Sándor Károly Labdarúgó Akadémiára. Két év után ismét a Vasas következett, egy évet NB II-ben játszottam a piros-kékeknél. Idén nyáron jöttem vissza újra a kék-fehérekhez.   

Szabó Ádám.: – Óvodában kezdtem focizni. Kerületi bajnokságban indultunk, ahová eljöttek a Ferencváros megfigyelői, Telek András vett észre, így kerültem a zöld-fehérekhez. Tizenkét éves koromig ott játszottam. 2008-ban az egész korosztályt átvette az Airnergy FC, velük megnyertem a korosztályos, országos bajnokságot. Tizenöt éves koromig itt szerepeltem. Egy évig még visszakerültem a Ferencvárosba, aztán már az MTK Budapest következett. Agárdon, az U17-es csapatba kerültem. Innen többször felhoztak a második csapatba, de véglegesen csak tavaly nyár óta vagyok itt. Futsalban, a kék-fehérek NB II-es csapatában játszottam. Idén sajnos nem indultunk, ezért az Airnergy FC-ben szerepelek.

– A mai fociban szinte minden poszton tudni kell játszani. Ti is megfordultatok már itt-ott. Mi a kedvenc?

T.K.: – Kiskoromban csatárt játszottam, sok gólt szereztem, ott ragadtam. A Vasasban kezdtek velem középpályást játszatni, de voltam belső védő is, és sokat fociztam jobb és bal szélen. Itt éreztem a legjobban magam, tudtam előre játszani, cselezni, gólokat rúgni. A kék-fehéreknél a középpályán játszom, főleg széleken.    

Szabó Ádám: – Nagypályán mindig belső középpályást játszottam, ötven-ötven százalékban támadó és védekező szerepkörben. Kényszerből persze szerepeltem széleken is, de a közepe az én igazi posztom.

– Különböző okok miatt kevesebb lehetőséget kaptok az NB III-as bajnokságban. Milyen jövőben gondolkodtok?

T.K.: – Hétről-hétre, edzésről-edzésre mindent meg kell tenni azért, hogy bizonyítsak a mesternek, és jó formát kell hozni, hogy több lehetőséget kapjak. A meccseken olyan teljesítményt kell nyújtani, hogy felfigyeljenek rám az első keretnél. Ha meghívnak edzésekre, fokozatosan lehet elérni az NB I-es csapatba kerülést. Első célom, hogy tavasszal, a második csapatban tudjak szerepelni, aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő. 

Sz.Á.: – Tervem, hogy hosszú távon egészséges maradjak, és kiegyensúlyozottan tudjak játszani. Szeretnék tavasszal a második csapatban kezdő lenni, a meccseket végigjátszani. Ez persze nem csak tőlünk függ. Sokan visszajátszanak az NB I-ből, hogy meccsben maradjanak, ilyenkor nem lehet bekerülni. Az edzéseken és a mérkőzéseken mindent megteszek azért, hogy egyre feljebb kerüljek. Tavasszal tartósan az NB III-ban szeretnék szerepelni, és bízom benne, hogy nyáron felkerülhetek az első csapathoz.

– Nyáron kicserélődött a szakmai stáb. Számotokra jelentett ez bármilyen változást?

T.K.: – Most nyáron tértem vissza az MTK Budapestbe, tavaly a Vasasban voltam, előtte pedig az agárdi stábbal dolgoztam, szóval nekem most minden új.

Sz.Á.: – A tavalyi második gárda eléggé szétszórt, nem kellően motivált csapat volt. Idén ez változott, sokkal komolyabb munka folyik az edzéseken, jobban figyelnek ránk. Az állóképességre nagyobb hangsúlyt fektetnek, sokat futunk. Rövidebbek, de sokkal pörgősebbek, intenzívebbek az edzések. Így több lehetőséget látok a fejlődésünkre. 

– Mikor szerepeltetek a korosztályos válogatottakban?

T.K.: – Az U15-ös csapatban azonnal „A”-keretes lettem. Külföldi tornán játszottam először. Azután, folyamatosan szerepeltem a korosztályos válogatottakban. Voltam U17-es és U19-es Európa-bajnokságon is, bal oldali szélső pozícióban futballoztam. Tavaly ősz óta nem kaptam meghívót. Remélem, eljön még az én időm.

Sz.Á.: – U16-os korosztályig szerepeltem a korosztályos válogatottakban. Azóta a sérülések, és a formaingadozások miatt elfelejtettek, remélem nem végleg.

– Mit vártok az idénytől NB I-es és NB III-as szinten?

T.K.: – NB III-ban az első hatba kell kerülnünk. Sokan visszajátszanak az első keretből, ez nagy segítség, de enélkül is el kell érnünk ezt a helyezést. Jó a csapat, egyenrangúak vagyunk ellenfeleinkkel. Remélem, hogy az NB I-es csapat dobogón tud végezni.

Sz.Á.: – Azt gondolom én is, hogy a második csapatnak hatban kell végeznie. Jobbak vagyunk, mint ellenfeleink többsége, szerencsénk sem volt több mérkőzésen, és a rutin is hiányzott. Tavaszra ez meg fog változni, ha élesebben játszunk. Az NB I-es csapattól dobogót és nemzetközi kupás szereplést várok.

– Beszéljünk arról, ami nem futball! Mit lehet tudni rólatok?

T.K.: – Szüleim Kecskeméten élnek, én Pesten lakom. Egy testvérem van, ő Berlinben tanul. Családom – amióta elkezdtem a futballt – a mai napig támogat mindenben, nagyon köszönöm nekik. Most érettségiztem Agárdon, jelenleg mindent a focinak rendelek alá.  

Sz.Á.: – Budapesten élek a szüleimmel és a barátnőmmel. A Szent István Gimnáziumban tanultam, most az ELTE sportszervezői szakára járok, levelező oktatásra. Szerencsére össze tudom egyeztetni a tanulást a futballal. Ha kell, inkább az egyetemből veszek el. A foci az első.

– Nem véletlen, hogy ketten ültök velem szemben. Mutasd be kérlek csapattársad!

T.K.: – Ádit tizennégy éves korom óta ismerem, sokat játszottunk egymás ellen. Rengeteget futó, jól passzoló játékos, a labdával is jóban van. Nagy a játékintelligenciája, szereti a gyors, kispasszos, kombinatív játékot. Beszél a pályán, irányít, ha kell, és mindenhova odaér. Jó játékosnak tartom.

Sz.Á.: – Említette Krisz is, hogy már kiskorunk óta, ellenfélként ismerjük egymást. Sok gólt szerzett, mindig nagyon oda kellett rá figyelni. Nagyon gólérzékeny, hihetetlenül jól cselez, és lő. Kreatív, jó a kispasszos játékban is.