HÍREK

Jelen:

Az FTC elleni döntetlen (1-1) és a Budapest Honvéd elleni győzelem (3-1) után csapatunk az eddig egy mérkőzést játszó - és ott a Mezőkövesd Zsóry FC ellen 2-1-re diadalmaskodó - DVTK otthonában vendégszerepel 20 órától. A miskolciak második fordulós mérkőzését a Ferencváros nemzetközi kupaszereplése miatt későbbre halasztották, így ők ezért nem léptek pályára az előző hétvégén.

A piros-fehéreknél is volt jelentősebb játékosmozgás a nyár folyamán. Érkezett Feczkó Tamás együtteséhez szabadon igazolhatóként Stefan Drazic, Hegedűs János, Gheorghe Grozav, valamint megvásárolták az argentin Augusto Max játékjogát Görögországból.

Távozott eközben Miskolcról Joachim Adukor, Boros Gábor, Óvári Zsolt, Ternován Patrik, Tóth Barnabás, és már az előző szezon vége előtt felbontották Dusan Brkovic és Haris Tabakovic szerződését. Az előző bajnoki idényben náluk kölcsönben futballozó Kiss Tamás (Puskás Akadémia FC) és Egerszegi Tamás (Paksi FC) pedig visszatért anyaklubjához.

A DVTK a felkészülési időszak alatt négy edzőmérkőzést játszott, egy győzelem (DVTK tartalék 6-0) mellett háromszor döntetlent játszottak (FC Kosice 1-1, Újpest FC 1-1, Paksi FC 1-1). Az elhalasztott FTC elleni bajnokijukat is egy edzőmeccsel “pótolták”, melyen 2-0-ra kikaptak a Kisvárdától.

Az OTP Bank Liga 2019/2020-as kiírásában a Diósgyőri VTK a kilencedik helyen végzett 41 ponttal. 33 mérkőzés közül tizenkettőt megnyertek, ötször játszottak döntetlent, tizenhat alkalommal pedig vesztesen hagyták el a pályát. A koronavírus-járvány miatt a bajnokság félbeszakításakor az ötödik helyen álltak, az újrakezdés utáni nyolc meccsen viszont csak négy pontot szereztek.

A hazaiak kispadján csapatunk korábbi vezetőedzője, Feczkó Tamás ül. A DVTK-t közel egy esztendeje, 2019. szeptember 4-től irányítja.

A miskolciakkal legutóbb 2019. december 3-án találkoztunk, amikor még másodosztályúként hosszabbítás után, Schön Szabolcs góljával 1-0-re legyőztük őket a Magyar Kupa 8. fordulójában.

A Diósgyőri VTK-val az NB I-ben és az NB II-ben is megmérkőztünk:

Az első találkozón 1950. szeptember 17-én az akkor éppen Bp. Textiles néven szereplő gárdánk Diósgyőrben 12.000 néző előtt 4-2-re győzött Palotás Péter, Kovács István, Sándor Károly és Hidegkuti Nándor góljaival.

A 25. összecsapást 1968. május 18-án a Hungária körúton 7.000-en látták, s csapatunk akkor is 4-2-re verte a Diósgyőri Vasgyárak TK-t. A gólszerzők Oborzil, Szuromi, Török és Takács L. voltak.

Az 50. mérkőzés is Budapesten volt 1981. március 25-én, s nem látott gólt a kilátogató 2.000 szurkoló.

A 75. meccset a Hidegkuti Nándor Stadionban vívta a két együttes 2009. november 21-én, amikor is 4-0-ra legyőztük a diósgyőrieket Szatmári Lóránd, Vadnai Dániel, Gosztonyi András (11-esből) és Pál András találataival.

Az eddigi utolsó, 91. NB I-es találkozóra 2019. március 30-án került sor, s az Új Hidegkuti Nándor Stadionban gárdánk Gera Dániel két góljával 2-1-re nyert. 

Az NB II-ben játszott összecsapások:

1994. szeptember 24.
Diósgyőri FC - MTK   0-1

1995. április 16.
MTK - Diósgyőri FC   3-1

A mérleg:

NB I:
91       48       22       21         179-95        166      (61 %)

NB II:
2        2         0          0             4-1              6      (100 %)

ÖSSZESEN:
93       50      22        21         183-96        172       (62 %)

- a megszerzett pontokat a ma használatos módon számoltuk.

A Diósgyőri VTK labdarúgásának múltja:

A Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Körét 1910. február 6-án alapították, a klub színe piros-fehér lett. Az első nem hivatalos futball mérkőzést a már rutinosnak számító Miskolci SE ellen vívták 1910. május 1-én.

A vasgyáriak első alkalommal az 1912-1913-as pontvadászatba neveztek be, az Északi Kerület Miskolci alosztályába. A küzdelmeket meg is nyerték, így már az első próbálkozás után kerületi döntőt játszhattak a kassai alosztály győztesével, a Kassai AC-val, ám itt már nem sikerült diadalmaskodni. Sikerült viszont a következő évtizedekben, a diósgyőriek ugyanis az 1937-ig tartó időszakban nem kevesebbszer, mint tizenhárom alkalommal hódították el az elsőséget a kerületben.

A harmincas évek végén az MLSZ létrehozta a Nemzeti Bajnokságot, így az volt a tét, hogy aki megnyeri a sorozatot, az bekerül a legjobb csapatok közé. Ez volt a nagy álom a DVTK számára is, ám 1936-ban a Szombathelyi MÁV, 1937-ben pedig a Pécsi VSK legyőzése után a Győri ETO ütötte el a Diósgyőrt az NB I-be jutástól.

A diósgyőriek számára az volt a cél, hogy bejussanak a Nemzeti Bajnokság legjobb csapatai közé. Ez nem ment egyszerűen, de egy váratlan dolog miatt mégis megtörtént. A Bocskai tönkrement, a mi csapatunkat kizárták a bajnokságból, és a megüresedett helyekre többek között a diósgyőri gárdát kérték fel, s ők természetesen boldogan mondtak igent.

Az első élvonalbeli szerepléskor 1940-1941-ben, az akkor már DIMÁVAG néven szereplő, és piros-kék színeket viselő diósgyőriek a Ferencváros idegenbeli legyőzésével tették le névjegyüket. A második világháború végéig a diósgyőriek az első osztályban harcoltak, de a háború viharai utáni pontvadászatban búcsút intettek az élvonalnak.

A feljutás négy év NB II-es szereplés után sikerült, az akkor már Diósgyőri Vasas néven szereplő csapat visszakerült az első osztályba. Változatos évek következtek, hiszen a vasgyáriak többször is kiestek, de mindig szinte azonnal sikerült visszajutniuk. A gárda klubszíne 1957-től újra piros-fehér lett. Sikeres esztendők jöttek, az ismét DVTK néven szereplő csapat az 1959-1960-as bajnokság végén a hatodik helyen végzett, és ezzel kiérdemelte a vidék legjobbja címet. A remek évet azonban keserű időszak követte, a következő pontvadászatot ugyanis kieső helyen fejezték be.

A hatvanas-hetvenes években a diósgyőri labdarúgás a csúcsra ért. A DVTK kétszer megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát (1977, 1980), a bajnokságban bronzérmes helyen zárt, kiléphetett a nemzetközi porondra, s a különböző válogatottakban pedig sorra mutatkoznak be a vasgyári játékosok. Diósgyőrt ekkor úgy emlegették, mint a magyar labdarúgás egyik fővárosát.

A válogatottban öt diósgyőri játékos (Szántó, Salamon, Kutasi, Tatár, Borostyán) is bemutatkozott 1979-ben, pedig ez korábban csak hét (Berecz, Füzér, Károlyi, Dudás, Szigeti, Solymosi és Tamás), később pedig egy (Egressy) labdarúgónak sikerült. Az olimpiai együttes pedig teljesen a DVTK-ra épült. Szinte példátlan a magyar labdarúgás történetében, hogy egy válogatottban kilenc játékos szerepeljen egyetlen klubcsapatból. Márpedig a Lengyelország elleni diósgyőri olimpiai selejtezőn ez történt.

A sikeres időszakot nehéz évek követték, a csapat folyamatosan a kiesés ellen harcolt, s végül az 1983-1984-es pontvadászat végén elérte a végzete. A DVTK tízévi NB I-es szereplés, és a klub legfényesebb korszaka után visszacsúszott a másodosztályba. Ez volt a diósgyőri futball talán legkeményebb korszaka, folyamatos pénzügyi nehézségekkel, megszűnésekkel, átalakulásokkal, és rengeteg személycserével.

2000-ben összeomlott minden, másfél év múlva a gazdasági társaság csődbe ment, a csapat pedig kiesett, majd megszűnt. A szurkolók azonban nem hagyták elveszni a diósgyőri labdarúgást és a hetedosztályban DVTK néven elindítottak egy csapatot. Szólt az induló, visszatértek a régi címerhez és az első találkozót kétezren tekintették meg. A Borsod Volán segítségével, és játékjogán néhány hónap múlva már a harmadosztályban szerepelhetett a DVTK, de nem sikerült kiharcolni a feljutást.

Időközben megalakult a DVTK Kft., amely telephelyet cserélt a bőcsi labdarúgócsapatot üzemeltető gazdasági társasággal, így a következő bajnokságnak 2001-2002-ben már az NBI/B-ben vágott neki a csapat. Ám hiába volt a sokszor 6-7 ezres nézőszám, ismét jöttek a jól ismert gondok és a Kft. tönkrement.

Ekkor egy újabb befektetői csoport létrehozta a DVTK 1910 Kft.-t és a Monor jogán elindultak a másodosztályban, sőt 2003-2004-ben fel is jutottak az NB I-be, de ismét jött a szinte már menetrendszerű dolog, a gazdasági társaság a bajnokság alatt csődbement. A következő hónapok több befektetőjelöltet és hihetetlenül kusza állapotokat hoztak. Előfordult, hogy két csapat edzett Diósgyőrben, a feljutást kiharcoló, de indulási joggal nem rendelkező, valamint az indulási jog birtokában lévő új formáció. Időközben ugyanis a Siófok FC Kft. Diósgyőrbe költözött, és DBFC, majd DVTK néven szerepelt. A vasgyári klub a centenárium évében kieső helyen végezve intett búcsút a legmagasabb osztálynak.

A második vonalbeli szereplés azonban csak egy esztendeig tartott, az együttes 2011-2012-ben újra az NB I-ben futballozott. A diósgyőriek immár a tizedik szezonjukat töltik folyamatosan az első vonalban.

A klubnál az évtizedek során edzőként sok neves szakember megfordult - hogy csak néhányukat említsük: Teleki Pál, Csapkay Károly, Bodola Gyula, Bukovi Márton, Sebes Gusztáv, Preiner Kálmán, Szabó Géza, Palicskó Tibor, Csank János, Egervári Sándor. Közülük többen csapatunk játékosai, vagy edzői voltak.