HÍREK

A jelen:

A diósgyőriek immár a kilencedik szezonjukat töltik folyamatosan az első vonalban. Igaz, a legutóbbi három bajnokságban is a 10. helyen végeztek, éppen csak elkerülték a kiesést.

Jelenleg 14 forduló után az NB I-ben a 9. helyen állnak, 16 pontot szereztek - 5 győzelem, 1 döntetlen, 8 vereség a mérlegük, 15 gólt lőttek, és 23-at kaptak.

A Magyar Kupában csapatunkkal azonos eredményeket értek el: az Érdi VSE-t 1-0-ra, az FC Dabast 3-0-ra győzték le.

A keddi mérkőzés pikantériáját az adja, hogy a diósgyőri együttes vezetőedzője az a 42 éves Feczkó Tamás, aki ez év március 10-ig csapatunk szakvezetője volt, 2019. szeptember 4-től pedig a DVTK-t irányítja. Vezetésével 9 bajnoki mérkőzést játszottak a piros-fehérek, melyek közül 4-et megnyertek, 4-et elveszítettek, 1 pedig döntetlennel végződött, s ő ült a két győztes kupameccsen is a kispadon.

Jegyinformációk a meccsre.

A Diósgyőri VTK-val az NB I-ben, és az NB II-ben is mérkőztünk:

Az első találkozón 1950. szeptember 17-én az akkor éppen Bp. Textiles néven szereplő gárdánk Diósgyőrben 12.000 néző előtt 4-2-re győzött Palotás Péter, Kovács István, Sándor Károly és Hidegkuti Nándor góljaival.

A 25. összecsapást 1968. május 18-án a Hungária körúton 7.000-en látták, s csapatunk most is 4-2-re verte a Diósgyőri Vasgyárak TK-t.  

Az 50. mérkőzés is Budapesten volt 1981. március 25-én, s nem látott gólt a kilátogató 2.000 szurkoló.                                                                              

A 75. meccset a Hidegkuti Nándor Stadionban vívta a két együttes 2009. november 21-én, amikor is 4-0-ra legyőztük a diósgyőrieket Szatmári Lóránd, Vadnai Dániel, Gosztonyi András (11-esből) és Pál András találataival.

Az eddigi utolsó, 91. NB I-es találkozóra 2019. március 30-án került sor, s az Új Hidegkuti Nándor Stadionban gárdánk Gera Dániel két góljával 2-1-re nyert.

A mérleg:

MTK Budapest - Diósgyőri VTK

NB I:

91       48       22       21         179 - 95        166      (61 %)

NB II:

2        2         0          0             4 - 1              6      (100 %)

ÖSSZESEN:

93       50      22        21         183 - 96        172       (62 %)

- a megszerzett pontokat a ma használatos módon számoltuk.

Második csapatunk a 2010-2011-es bajnokságban az NB II-ben szerepelt, s akkor két mérkőzést vívott a diósgyőriekkel:           

2010. október 17.

MTK Budapest FC II - Diósgyőri VTK    0 - 0 

2011. május 7.     

Diósgyőri VTK - MTK Budapest FC II    1 - 0  

A Diósgyőri VTK labdarúgásának múltja:

A Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Körét 1910. február 6-án alapították, a klub színe piros-fehér lett. Az első nem hivatalos futball mérkőzést a már rutinosnak számító Miskolci SE ellen vívták 1910. május 1-én.

A vasgyáriak első alkalommal az 1912-1913-as pontvadászatba neveztek be, az Északi Kerület Miskolci alosztályába. A küzdelmeket meg is nyerték, így már az első próbálkozás után kerületi döntőt játszhattak a kassai alosztály győztesével, a Kassai AC-val, ám itt már nem sikerült diadalmaskodni. Sikerült viszont a következő évtizedekben. A diósgyőriek ugyanis az 1937-ig tartó időszakban nem kevesebbszer, mint tizenhárom alkalommal hódították el az elsőséget a kerületben.

A harmincas évek végén az MLSZ létrehozta a Nemzeti Bajnokságot, így az volt a tét, hogy aki megnyeri a sorozatot, az bekerül a legjobb csapatok közé. Ez volt a nagy álom a DVTK számára is, ám 1936-ban a Szombathelyi MÁV, 1937-ben pedig a Pécsi VSK legyőzése után a Győri ETO ütötte el a Diósgyőrt az NB I-be jutástól…

A diósgyőriek számára az volt a cél, hogy bejussanak a Nemzeti Bajnokság legjobb csapatai közé. Ez nem ment egyszerűen. Aztán váratlan dolog történt. A Bocskai tönkrement, a mi csapatunkat kizárták a bajnokságból, és a megüresedett helyekre többek között a diósgyőri gárdát kérték fel, s ők természetesen boldogan mondtak igent.

Az első élvonalbeli szerepléskor 1940-1941-ben, az akkor már DIMÁVAG néven szereplő, és piros-kék színeket viselő diósgyőriek a Ferencváros idegenbeli legyőzésével tették le névjegyüket. A második világháború végéig a diósgyőriek az első osztályban harcoltak, de a háború viharai utáni pontvadászatban búcsút intettek az élvonalnak. A feljutás négy év NB II-es szereplés után sikerült, az akkor már Diósgyőri Vasas néven szereplő csapat visszakerült az első osztályba.

Változatos évek következtek, hiszen a vasgyáriak többször is kiestek, de mindig szinte azonnal sikerült visszajutniuk. A gárda klubszíne 1957-től újra piros-fehér lett. Sikeres esztendők jöttek, az ismét DVTK néven szereplő csapat az 1959-1960-as bajnokság végén a hatodik helyen végzett, és ezzel kiérdemelte a vidék legjobbja címet. A remek évet azonban keserű időszak követte, a következő pontvadászatot ugyanis kieső helyen fejezték be.

A hatvanas-hetvenes években a diósgyőri labdarúgás a csúcsra ért. A DVTK kétszer megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát (1977, 1980), a bajnokságban bronzérmes helyen zárt, kiléphetett a nemzetközi porondra, s a különböző válogatottakban pedig sorra mutatkoznak be a vasgyári játékosok. Diósgyőrt ekkor úgy emlegették, mint a magyar labdarúgás fővárosát!

A nagyválogatottban öt diósgyőri játékos (Szántó, Salamon, Kutasi, Tatár, Borostyán) is bemutatkozott 1979, pedig ez korábban csak hét (Berecz, Füzér, Károlyi, Dudás, Szigeti, Solymosi és Tamás), később pedig egy (Egressy) labdarúgónak sikerült. Az olimpiai együttes pedig teljesen a DVTK-ra épült. Szinte példátlan a magyar labdarúgás történetében, hogy egy válogatottban kilenc játékos szerepeljen egyetlen klubcsapatból. Márpedig a Lengyelország elleni diósgyőri olimpiai selejtezőn ez történt.

A sikeres időszakot nehéz évek követték, a csapat folyamatosan a kiesés ellen harcolt, s végül az 1983-1984-es pontvadászat végén elérte a végzete. A DVTK tízévi NB I-es szereplés, és a klub legfényesebb korszaka után visszacsúszott a másodosztályba. Ez a diósgyőri futball talán legkeményebb korszaka, folyamatos pénzügyi nehézségekkel, megszűnésekkel, átalakulásokkal, és rengeteg személycserével. De minden nehézség közepette is hűségesen kitartott a gárda mellett a diósgyőri szurkolótábor. A Diósgyőr az 1984-ben történt kiesése után a 2004-ig eltelt húsz esztendőben mindössze öt évet játszott az élvonalban.

2000-ben összeomlott minden, másfél év múlva a gazdasági társaság csődbe ment, a csapat pedig kiesett, majd megszűnt. A szurkolók azonban nem hagyták elveszni a diósgyőri labdarúgást és a hetedosztályban DVTK néven elindítottak egy csapatot. Szólt az induló, visszatértek a régi címerhez és az első találkozót kétezren tekintették meg.

A Borsod Volán segítségével, és játékjogán néhány hónap múlva már a harmadosztályban szerepelhetett a DVTK, de nem sikerült kiharcolni a feljutást. Időközben megalakult a DVTK Kft., amely telephelyet cserélt a bőcsi labdarúgócsapatot üzemeltető gazdasági társasággal, így a következő bajnokságnak 2001-2002-ben már az NBI/B-ben vágott neki a csapat. Ám hiába volt a sokszor 6-7 ezres nézőszám, ismét jöttek a jól ismert gondok és a Kft. tönkrement.

Ekkor egy újabb befektetői csoport létrehozta a DVTK 1910 Kft-t és a Monor jogán elindultak a másodosztályban, sőt 2003-2004-ben fel is jutottak az NB I-be, de ismét jött a szinte már menetrendszerű dolog, a gazdasági társaság a bajnokság alatt csődbement.

A következő hónapok több befektetőjelöltet, és hihetetlenül kusza állapotokat hoztak. Előfordult, hogy két csapat edzett Diósgyőrben, a feljutást kiharcoló, de indulási joggal nem rendelkező, valamint az indulási jog birtokában lévő új formáció. Időközben ugyanis a Siófok FC Kft. Diósgyőrbe költözött, és DBFC, majd DVTK néven szerepelt. A vasgyári klub a centenárium évében kieső helyen végezve intett búcsút a legmagasabb osztálynak.

A második vonalbeli szereplés azonban csak egy esztendeig tartott, az együttes 2011-2012-ben újra az NB I-ben futballozott. S a mostani már a kilencedik szezon, amit folyamatosan az első vonalban tölt a diósgyőri csapat. Igaz, a legutóbbi három bajnokságban is a 10. helyen végeztek, éppen csak elkerülték a kiesést.

A klubnál edzőként sok neves szakember megfordult - hogy csak néhányukat említsük: Teleki Pál, Csapkay Károly, Bodola Gyula, Bukovi Márton, Sebes Gusztáv, Preiner Kálmán, Szabó Géza, Palicskó Tibor, Csank János, Egervári Sándor.