HÍREK

Szombat este óta – amikor a paksi, 1-1-es döntetlen után világossá vált, hogy labdarúgóink kiestek az NB I-ből – azt várják a szurkolók, hogy szólaljon meg dr. Deutsch Tamás, aki az MTK Budapest sportegyesület elnökeként ugyan nem tölt be semmilyen tisztséget a focicsapatot működtető MTK Budapest Labdarúgó Zrt-ben, de a közvélemény vele azonosítja a klubot, így arra kértük, hogy mondja el véleményét a kialakult helyzetről.

– Csapnivalóan szerepelt az MTK Budapest labdarúgócsapata a 2016/17-es bajnoki szezonban, így búcsúzni kényszerült az OTP Bank Ligától, és a másodosztályba kényszerült. A szurkolók hihetetlenül elkeseredettek és fejeket követelnek. Mielőtt erről beszélnénk, próbáljuk kideríteni, hogy milyen folyamat következtében került ilyen helyzetbe az a klub, amelyik az NB I-es szerepléseket tekintve Magyarországon a második legeredményesebb, a megszerzett 23 bajnoki címmel.

– Az, hogy kiestünk az első osztályból, nem egyszerűen fájdalmas csalódás és óriási kudarc, hanem szégyen. Magyarországon ilyenkor gyakori szokás, hogy elkezdik szépítgetni a helyzetet. De szerintem nincs helye a kidumálásnak, nem lehet mellébeszélnünk! Az a dolgunk, hogy megvizsgáljuk az okokat és nem az, hogy megmagyarázzuk a magyarázhatatlant. Az egyedüli lehetőség, hogy a lehető legrövidebb időn belül visszajussunk az első osztályba.

– Azt szokták mondani a labdarúgásban, hogy minden a szurkolóért van, akik most el vannak keseredve. Sorozatos hibákat emlegetnek, és nem értik, hogy a vezetés miért nem vette észre ezeket.

– Az MTK szurkolóinak minden szempontból igazuk van. Az általuk megfogalmazott kritikák jogosak. Ha az ember diákként hazaviszi a bizonyítványát és abból kiderül, hogy megbukott, akkor azon nincs mit magyaráznia a szüleinek. A labdarúgó vállalat vezetőinek, a szakmai stábnak, a játékosoknak el kell fogadniuk, hogy nem arról van szó, hogy ötös helyett hármas jegyet kaptak, hanem arról, hogy egy hatalmas karó szerepel a bizonyítványban. Elégtelen, bukás. Az a korrekt, ha elfogadják a kritikát, tovább megyek, miután én szurkoló is vagyok, nekem is lesújtó a véleményem, hasonlóan azokéhoz, akik most vaskos kifejezésekkel kérik számon a kiesést.

– Mik voltak az okok?

– A mi esetünkben nem voltak olyan akadályozó tényezők, amelyek a legtöbbször szoktak az ilyen kudarcokhoz vezetni. Az MTK Budapest Labdarúgó Zrt. stabil anyagi helyzetben van, a pénzhiány tehát nem lehet magyarázat. Az MTK focicsapatának a költségvetése az elsőosztály középmezőnyéhez tartozik. A játékoskeret minősége – minden kritika mellett – alkalmas lett volna arra, hogy gond nélkül bentmaradjon a csapat. A megfelelő infrastruktúra hiányával sem lehet magyarázni a rettenetes produkciót, hiszen csak rá kell nézni a tényleg gyönyörű új stadionunkra! A szurkolóink támogatták a csapatot, tizenegy mérkőzést játszottunk az Új Hidegkuti Nándor Stadionban, az átlagnézőszám 2400-ra emelkedett a régi stadion ezres átlagnézőszámához képest. A két vezetőedző pedig az MTK-t régóta segítő, a szurkolók által is támogatott szakember volt, megkérdőjelezhetetlen szakmai múlttal.

– Akkor mi okozta a mélyrepülést?

– Három és fél éve lettek új tulajdonosai a labdarúgócsapatot működtető gazdasági társaságnak. Az új tulajdonosok és az új menedzsment békés átmenetet hirdetett: megtartottak mindent és mindenkit a múltból, és így próbáltak lépésről lépésre változtatni, építkezni. Alapvető hiba volt! Azoknak lett igazuk, akik azonnali és radikális változtatásokat javasoltak, sürgettek! Mindent, ami a teljes zsákutcát jelentő elmúlt közel tíz évhez tartozik, ki kell hajítani, és teljesen új dolgot kell csinálni!

Az MTK ugyanis szakmailag fáradt és belterjes lett. Egyfajta „labdarúgó mini körmagyar” zajlott a klubnál, valahogy úgy, mint amikor a „celeb világban” a zenész megdicséri a színészt, a színész körül rajongja a filmrendezőt, a filmrendező jókat mond az újságíróról, az újságíró pedig a zenészt mondja a legjobbnak a szakmában, és ezzel a dicséret kör bezárul: kis teljesítmény, nagy elismerés. Nálunk hosszú évek óta ez zajlott. Ennek véget kell vetni!

Teljesen elhibázott a klub játékosértékesítési stratégiája. Nem 16-18 éves korban kell eladni a legjobb focistákat, hanem olyan szakmai munkát kell végezni, hogy ezek a kiemelkedő tehetségű fiúk minél hamarabb bemutatkozhassanak a felnőtt csapatban, és 20-22 évesen, fizikailag, technikailag, játékintelligenciában, mentálisan, nyelvtudásban, a személyes „image” felépítésében, ötven-száz mérkőzéssel a hátuk mögött lehessen tárgyalni az eladásukról! Ezt a rossz gyakorlatot is hoztuk magunkkal, sajnos engedtük, hogy folytatódjon. Hiba volt.

És azzal áltattuk magunkat, hogy milyen kiemelkedő színvonalú az akadémiai képzésünk és milyen nagy számban építünk be saját nevelésű, fiatal játékosokat a csapatba. Ezzel szemben, a nagyszerű sikert elérő U17-es válogatottban egyetlen MTK játékos sem volt, csupán MTK nevelésű futballista volt a csapatban, és az elmúlt két évben nem épült be szinte senki a fiatalok közül a felnőtt csapatba, ráadásul az NB III-as együttesünkből sem érkezett egyetlen játékos sem az első kerethez.

– Mi következik ebből?

– Azonnali és drasztikus változásokra van szükség! A célt nagyon egyszerű meghatározni: komoly teljesítményt nyújtva, azonnal vissza kell kerülni a legmagasabb osztályba.

– Mi kell ehhez?

– Először is pénz. Az MTK Budapest Labdarúgó Zrt-hez – az eddigi tulajdonosok mellé – új befektető érkezik, így pénzügyi lehetőségeink tovább bővülnek. A következő idényben nem lesz olyan klub a másodosztályban, mely említést érdemlően jobb anyagi körülmények között működik, mint az MTK Budapest.
Új edző kell. Ahogy azt már bejelentették, Tamási Zsolttal nem hosszabbítottak szerződést. Olyan vezetőedzőre van szükségünk, aki radikálisan tudja képviselni azt a változást, melynek igénye már több szezon óta kopogtat, de mostanra ránk is törte az ajtót.
Teljesen megújult játékoskeret kell! Abba kell hagyni a focisták babusgatását! Nemcsak jó képességű, kiváló fizikumú és mentálisan is rendben lévő labdarúgókra van szükségünk, hanem olyanokra, akik győztes típusok. Tisztelet a kivételnek, de az utóbbi időben nem nagyon voltak ilyen játékosaink. Kudarckerülő játékosaink voltak, és nem győztes típusok. Egyébként a játékosaink mentális teljesítményével kapcsolatos önáltatást is egyszer és mindenkorra be kell fejeznünk! Nézze meg mindenki, hogy milyen változás történt a női kézilabdacsapatunknál. Kedves, aranyos, szerethető játékosaink voltak, akik évről évre majdnem kiestek, majd érkezett a győztes alkatú edző, Golovin Vlagyimir, és a mentalitásához illő, a céljait megvalósítani képes játékosokat hozott magával. Hasonló a helyzet a röplabdában. Magyar játékosokból, fiatalokból győzteseket formált az olasz mester.
Radikális változásokra van szükség, és erre van nagyjából tíz napunk, két hetünk. De június közepén úgy fogjuk elkezdeni a felkészülést, hogy a szükséges döntéseket meghoztuk, megvan az új vezetőedző és körvonalazódik a keret.

– A szurkolók azt várják, hogy valaki kérjen tőlük bocsánatot az idei szereplés miatt.

– Bár nem egyeztettem erről a játékosokkal, a szakmai stábbal, a vezetőkkel, munkatársakkal, de a felhatalmazásuk nélkül is elnézést kérek a drukkerektől. Kiesni olyan fájdalmas érzés, bukás, szégyen, ami miatt meg kell követnünk a szurkolókat, nekünk vezetőknek, sportolóknak, edzőknek, munkatársaknak. Ez a minimum.