HÍREK

Három forduló telt el a szezonból, így hosszútávú következtetéseket még nem érdemes levonni, de ettől még elmondható, hogy az eddigi legüdébb színfolt az újonc MTK lendületes játéka. Házon belül is így élik meg?
- Amikor május elején, a Honvéd elleni első kupameccs előtt az M4Sport magazinműsorában voltam "online" vendég, akkor elég határozottan beszéltem arról, hogy gyors és agresszív csapat leszünk az NB I-ben is. Akkor úgy éreztem, hogy udvariasságból meghallgattak. Tudjuk, milyen futballt akarunk játszani, és a keretünket is ehhez alakítottuk. De a legfontosabb, hogy ezt Michael Boris vezetőedző és a játékosok töltik meg tartalommal. 

Az eddigi meccseken úgy tűnt, az MTK mindenki ellen próbált dominálni, állandó nyomás alatt tartani és fizikálisan felőrölni az ellenfelet.
- Állóképes és gyors csapat az MTK. Ez egyszerre edzettség és képesség kérdése. Az alap beállítottságunk az, hogy mi nyerni szeretnénk, nem a vereséget elkerülni. 

Az NB II-t külföldiek nélkül nyerték meg, nyáron viszont jött négy légiós, közülük a kapus Mijatovicra vagy a baloldali védő Herrera teljesítményére máris sokan felfigyeltek. Újoncként mennyire volt nehéz minőségi külföldit találni és meg is szerezni?
- Könnyebb helyzetben voltunk, mint az NB I-es csapatok, mert korábban elkezdhettünk gondolkodni a csapat további építésén, de meg kellett találni azokat az ár-érték arányban megfelelő játékosokat, akik azonnal erősítést jelenthetnek. Olyan nincs, hogy minden igazolás beválik, de törekszünk jó döntéseket hozni. Mijatovic válogatott kapus, közönségkedvenc volt egy top bolgár csapatnál. Jó pillanatban és gyorsan léptünk, amikor megszerezhetővé vált, és minket választott. Herrerát Macedóniából hoztuk, így ő kevésbé volt szem előtt, de gyorsan letette a névjegyét, gólokkal, gólpasszokkal, a forduló válogatottjába is bekerült már. Az ilyen szintű igazolás annak a megfigyelői hálózatnak köszönhető, amit egy ideje kezdtünk felépíteni. Ez nem egyszemélyes munka, nem arról szól már, hogy a sportigazgató egyszemélyben kiszúr valakit, hanem megvannak azok a számomra hiteles kollégák, szakemberek és források, akikben megbízunk. A klub lépett előre szervezetfelépítésben is. Vannak még játékosok, akik sérülés, edzettségi állapot miatt még nem léptek pályára, de a portugál Tiago Ferreira és a fiatal macedón Bojan Miovski képességeiben is bízom.

Sokan hitték azt, hogy "rendben, az MTK fiatalokkal felkerült ugyan, de az NB I-ben egyből lecserélik majd őket légiósokra vagy rutinos magyarokra".
- Egy fontos dolog: aki követte az átalakulásokat, az láthatta, hogy mi nem a fiataljaink helyére igazoltunk, hanem kvázi az idősebb hazai játékosok egy részét cseréltük le olyan légiósokra, akik jobban passzolnak a rendszerünkhöz. Ha van ugyanis egy nagy potenciállal bíró fiatalunk egy konkrét posztra, egészen biztosan nem igazolunk rá egy másik "nagy nevet vagy légióst", helyette megadjuk az esélyt, hogy valóban ki tudjon teljesedni. Konkurenciája természetesen lesz, de esélyes, hogy inkább egy másik fiatal személyében.

Sokszor, több szerződéshosszabbításnál is elmondta az elmúlt időszakban, hogy az adott fiatal játékosban komoly potenciál van, akár válogatottak is lehetnek. Ez kötelező udvariaskodás vagy valóban ez lehet a realitás?
- Több potenciális felnőtt válogatottunk van a keretben a fiatalok között. Nem véletlenül ajánlottunk új szerződést Schön Szabolcsnak vagy például Palincsár Martinnak. De mondhatom Mezei Szabolcsot is, aki hasonló utat járhat be, mint Schäfer András, aki most bekerült a magyar válogatott keretébe is. Ahogy Schäfer az U19-ig, Mezei sem volt korosztályos válogatott az U21-es szintig, mégis potenciális felnőtt válogatott ő is. Mi nem mondjuk azt, hogy nálunk vannak a legjobb fiatalok, csak annyit, hogy mi adunk nekik lehetőséget, hogy megmutathassák mire képesek. Van, hogy akadémiai szinten csapatainkat megverik vagy megelőzik a korosztályos bajnokságokban. A mi célunk, hogy jussanak el az első csapatba vagy kerüljenek jegyzett nyugat-európai klubba. Hozzánk a gyerekek nem a körülmények, a létesítményhelyzet miatt jönnek, mert sajnos még mindig nem épült meg az edzőközpontunk fővárosban, amit nagyon várunk. Mi vagyunk ezen a téren a legrosszabb helyzetben a tíz országos akadémia közül, ami egy sajátos helyzet, elnézve azt, hogy melyik klub adta a legtöbb játékost a hazai felnőtt futballnak a múltban és a jelenben is, melyik klub áll például a produktivitási rendszer élén. Profi szerződést nem azért kínálunk valakinek, mert félünk, hogy valaki máshova elmegy, csak az a szempont, hogy hiszünk-e abban, hogy az a játékos bemutatkozhat nálunk a felnőtt csapatban is. Ez az egyik út, amire sok példa akad. A másik út, külföld, ha úgy tartják jónak - tavaly például több játékosunk igazolt Olaszországba -, nem fogjuk őket erővel visszatartani. Egy dolgot szoktam elmondani a szülőknek: aki az utánpótlás csapatból kerül külföldre, az utánpótlás csapatba megy, aki felnőttcsapatból, az pedig egy felnőttcsapatba és ez óriási különbség.

Az MTK-ról évek óta él egy kép a fejekben ezen a téren, mondván idővel úgyis kiárusítják a legjobbjaikat. Hogyan lehet ilyen szempontból most a klubot definiálni? Játékosnevelő? Játékosokat értékesítő klub? Vagy más?
- Egy labdarúgó karrierjében a képességeihez mérten mindig vannak állomások, innen van, akinek feljebb vezet majd az útja, és olyan is, akinek lefelé, de az MTK-ban futbalozni rangot jelent. Ahogy én is büszke vagyok, hogy ebben a klubban dolgozom. Nálunk a játékoskeretet azért is kell forgatni, hogy a következő fiatalnak legyen helye. Költői kérdés, de minek van akadémiánk, ha nincs esélyük megkapni a lehetőséget az onnan kikerülő fiataloknak? Hogy legyen egyáltalán hely a keretben, ahhoz el is kell adni időnként játékost, természetesen a lehető legjobb feltételek mellett. A kiárusítás nem cél, ha van lehetőség, akkor mérlegelünk és mindig a labdarúgóval közösen döntünk. Olyan szezonok is lesznek, amikor inkább senkit nem adunk el, mert nem vagyunk eladási kényszerben. Nálunk van egy örök körforgás, amelynek része a távozó és a belépő játékos is. A mostani 17-18 évesek között is már tudjuk, onnan ki hova és kb.mikor léphet be a rendszerbe. Ahol pedig megvan a pótlás, onnan nyugodtabb szívvel értékesítünk. Megvan az MTK helye a magyar fociban, ennek érdekében hozunk is játékost, adunk is el, tudunk az akadémiáról is meríteni, de ha kell, kívülről is igazolunk. Fontos lenne, hogy a belső piacon is tudjunk értékesíteni. Most azt érzékeljük, hogy játékosainkért nagyobb az érdeklődés külföldről - a magyarnál jegyzettebb bajnokságokból is -, mint itthonról.

Az elmúlt bő egy év alapján mintha az MTK-hoz társított játékstílus, filozófia is változna, hiszen a Ferencváros, a Honvéd és a DVTK ellen is domináltak.
- Ezen a téren sokat változtunk. Az alapokat - a labdabirtoklásra épülő játék - megtartva kellett megújulni, mert nem működik ugyanaz, mint ami 5-10-15 éve működött, a futball gyorsan változik, ehhez pedig megfelelő és alkalmas játékosok kellenek. Az MTK próbál innovatív lenni, olyan modern futballt játszani, amire kíváncsiak lehetnek az emberek. Szerintem aki szereti a magyar focit, és belenézett az MTK idei meccseibe, az három forduló alapján bele fog nézni a negyedik mérkőzésünkbe is, mert a meccseinken történik valami. Ami persze nem feltétlenül jelent győzelmet. Nem akarunk mindenkinek szimpatikusak lenni. A tulajdonosnak van elvárása a csapatával szemben, szereti a futbalt és tudja, hogy milyen MTK-t akar látni a pályán. Emellett törekszünk arra, hogy kihasználjuk az utánpótlásban rejlő lehetőségeket. Azt már érintettem, hogyan hozzuk helyzetbe a legjobb fiatalokat a keret összeállításánál, de a filozófiát is ehhez igazítottuk. Van nálunk egy magyar futballra jellemző sztereotípia, amivel én nem értek egyet: azt mondják, a fiatal majd akkor játsszon, amikor letépte az idősebbről a mezt. Az MTK esetében az ellenkezőjét gondolom. Akkor játszik az idősebb, ha ő tépi le a fiatalra ráadott mezt, mert ha "csak" ugyanannyit mutat, akkor a fiatal fogja megkapni az esélyt. Ez fordítva is működik, de csak addig, amíg a fiatal keményen dolgozik és jobban teljesít. Az MTK öltözője igazságos hely. Zajlik nálunk egy komplex építkezés, de szem előtt tartjuk azt is, hogy nagyon kiegyensúlyozott a bajnokság, de a szűk, 12-es mezőnynek is tagjai kell, hogy maradjunk.

Említeni is akartam, hogy az MTK 2011 és 2019 között háromszor kiesett. Kell-e ettől félniük a szurkolóknak?
- Garancia semmire nincs, eddig veretlenek vagyunk, minden meccsen közelebb álltunk a győzelemhez, de a szezon végén kell összeszámolni a pontokat. Két éve is jól indultunk, akkor télen fel sem merült bennünk, hogy baj lehet, de tanultunk az akkori dolgokból. Most annyiban jobb a helyzet, hogy sok olyan belső harccal nem kell foglalkoznunk a háttérben, mint akkor. Kis dolgokon múlik egy benmaradás. Az első osztályban 12 csapatból 2 kiesik, ezzel szemben a másod osztályban 20-ból csak 3. Nagy a kontraszt. Elég csak a Debrecen utolsó percben lőtt kapufáról gólvonalra pattanó labdájára gondolni. A csapat és az edzők is keményen dolgoznak a legjobb eredményekért. Szebb álmaink is vannak a bentmaradásnál, de először szeretnénk azt kiharcolni, minden más csak azután jön, viszont az alapvető filozófiánkat nem fogjuk feláldozni az eredményesség javára. Azt jó látni, hogy a játékosok önbizalommal telve fociznak, élvezik a játékot, ez pedig Michael Borisnak és a stábjának a munkáját dicséri.

Kulcskérdés volt ebben a projektben az ő megtalálása?
- A mi kapcsolatunk nem újkeletű, még az U21-es válogatott edzőjeként ismertem meg őt, azóta folyamatosan kapcsolatban voltunk. Nagyon sokat beszéltünk a futballról, és úgy gondtuk, hogy az újjáépítkezést vele kezdjük meg. Következetes és végsőkig kitart az elveihez. Hasonló a véleményünk arról, milyen típusú játék és játékos kell a mai futballhoz. Szerencsére ez összepasszol azzal is, amit a tulajdonos látni szeretne. Amikor tavaly 4 forduló után 1 győzelmünk volt az NB II-ben, akkor is csak benne gondolkodtunk hosszú távon, mert a fő kérdésben biztosak voltunk: tudunk a csapat és klubépítésben együtt dolgozni. Céljainkhoz az emberi oldala is tökéletesen illik. Edzőként maximálisan azonosul a klubbal, ami az MTK esetében még az eredményeknél is fontosabb. Új impulzust adott a magyar focinak is.

Friss sajtóhír, hogy Dzsudzsák Balázs állítólag azért nem lett az MTK játékosa, mert Michael Boris edző udvariasan, de megmondta neki, hogy nem lenne garantált kezdő, és csak 20-25 percekre tenné be. Így történt?
- Dzsudzsák Balázst jobban kellene tisztelni annál, minthogy ilyen történetek keljenek szárnyra róla. Ez az állítás már ott sántít, hogy Michael Boris soha nem ült le a játékossal semmi ilyenről, sem másról beszélgetni, legfeljebb az edzések környezetében váltanak pár szót, ahogy ilyenkor szokás az összes labdarúgó esetében, aki pedig ismeri őt, az tudja, hogy az ő szájából biztosan nem hangzik el az, hogy téged 25 percre foglak csak betenni. Erről ennyit.  

Már többször említette a tulajdonos szerepét. Mit érdemes erről tudni?
- Zakor Sándor egyszemélyben az MTK Budapest futballklubnak a tulajdonosa, minden döntés az ő kezében összpontosul, van egy bizalmi viszony közöttünk, ami könnyebbséget jelent abban, hogy mindent nyugodtan meg tudunk beszélni  Van amikor vitatkozunk is, mert fontos az is, hogy ne mindent ugyanúgy lássunk. Elkötelezett a fiatalok szerepeltetése mellett, és kellően türelmes is ehhez. Persze, a győzelmeket szereti, de ő adni is szeretne a magyar labdarúgásnak. Üzleti alapon gondolkodik, de tudja, hogy a futball az eredményekről szól és nem a profit nagyságáról. Tavaly nyáron, amikor teljes mértékben a futballklub tulajdonosa lett, mindkettőnk számára evidens volt, hogy ez a mi utunk. Nem kellett meggyőznünk egymást, hogy a fiatalokra kell építeni. Tudtuk, hogy van egy tehetséges generációnk, akikre lehet egy új csapatot építeni. Amikor ehhez edzőt kerestünk, akkor nem az eredmény volt az első, amiről beszéltünk. Amikor Michaellel leültünk tavaly tárgyalni a közös jövőről, elsősorban elveket fektettünk le, próbáljunk meg gyors és modern futbalt játszani, mi pedig adunk hozzá egy játékoskeretet, ami tele van tehetséges fiatallal. A visszajelzések alapján bő egy év után nem állunk rosszul, és ha az okokról kérdeznek, mindig azt mondom, hogy abban az ideális állapotban vagyunk, amikor a cél érdekében senkinek nem kell magát megerőszakolnia, a klubot a tulajdonossal és az edzővel valóban együtt, egy irányba húzva van lehetőségünk építeni. Bármilyen egyszerűnek is tűnik ez kívülről, ez nem egy evidens állapot a profi futballban.