HÍREK

A focista sportolói pályafutása szülővárosában indult, majd Egerben és 1968-tól 1975-ig az MTK labdarúgójaként játszott. Jobbszélsőként és jobb oldali középpályásként is bevethető volt. 227-szer játszott NB I.-es mérkőzésen, harminchárom gólt szerzett.

Tagja volt az 1968-as mexikóvárosi olimpián aranyérmes labdarúgócsapatnak, a Salvador és a Ghána elleni meccsen kapott lehetőséget és egy gólt lőtt. 

1992. január 31-én tisztázatlan körülmények között, Rákoscsaba és Pécel között egy vasúti szerelvényen vesztette életét.

Tiszteletére a közelmúltban emléktáblát avattak a jászberényi Városi Stadionban, az avatáson beszédet mondott Dénes Ferenc, az MTK elnökségének tagja is, akinek teljes beszéde az alábbiakban olvasható:

Azt meséld el, Pista, mi lett volna, ha…!?
Az Örkény Istvánról – Sárközi István kortársáról – szóló, Mácsai- Bereményi est címe kívánkozik a tragikus sorsú labdarúgóról szóló megemlékezés elejére. A darab a mai napig fut az Örkény Színházban, és már az októberi előadásokra nem lehet jegyet kapni.
Sárközi Pista sem kapott jegyet néhány olyan darabra, melyben nem nézőnek, hanem főszereplőnek kellett volna lennie.
„Még ma is olyan az egész, mint egy álom" – így nyilatkozott a fiatal Sárközi a Népsport 1968. szeptember 3-i számában. „Néhány évvel ezelőtt Jászberényben a rádiós közvetítéseket hallgattam, a Népsportot olvastam, de bizony gondolni sem mertem arra, hogy ilyen hamar a legjobbak közé kerülök.” 
Sárközinek ekkor még nagy tervei voltak. Az őt faggató újságírónak arról beszélt, hogy az olimpia után szeretné elvégezni a gimnáziumot, majd a Monimpex külkereskedelmi vállalat kétéves tanfolyamára szeretne beiratkozni.
Nem így történt, pedig az 1968-as olimpiáról aranyéremmel hazatérő magyar válogatottat hatalmas szeretettel fogadták idehaza. A Ghána elleni meccsen gólt is lövő, „Magyar Imperialnak” is becézett Sárközit 1968. november 8-án a Magyar Népköztársaság Sportérdemérem bronz fokozatával tüntette ki Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. 
És újra itt a kérdés: Mi lett volna ha?
Mi lett volna, ha Pistát az igazságérzete nem viszi bele a magyar labdarúgás történetének egyik legkülönösebb eseményébe, amelyet a „kilencek lázadása” néven ismerünk. Az 1970/71-es szezonban az NB I-ben ötödik helyen végzett MTK edzője, Palicskó Tibor ellen lázadt fel kilenc futballista. Sárközi Istvánt sokan főkolomposként nevezték meg ebben a történetben, holott a lázadók vezére nem ő volt. De lássuk a kiváltó okot: Palicskó Tibor – Isten nyugosztalja – sokat tett azért, hogy a játékosok fellázadjanak. Akkoriban köztudott volt, hogy a csapat-összeállítást nem ő, hanem Ilike, a felesége találta ki. Ráadásul amikor az MTK kerete a Balatonon nyaralt, Palicskó felesége és az egyik játékos neje beszélte meg, hogy ki mennyi prémiumot kapjon. Amikor ez kiderült, elszakadt a cérna, fellázadtak.
Mi lett volna, ha ebből kimaradsz, Pista?
Mi lett volna, ha megmaradsz annak az udvarias embernek, kiváló labdarúgónak, aki boldogan élhetett volna lakásában, az Alagút tövében az OTP-házban, és találkoznánk kéthetente az Új Hidegkuti Nándor Stadionban. VIP-bérleted lenne, hiszen 227 NB I-es meccsen 33 gólt lőttél.
A Labdarúgás című sportlap 1979. áprilisi számában Sárközi így beszélt Gulyás Lászlónak: „Rájöttem, hogy hol hibáztam, ezt nagyon fontosnak tartom. Amikor felkerültem a fővárosba, gyorsan jöttek az új barátok, akikkel jó volt járni-kelni, szórakozni. Azután jött az MTK-ügy, amiben ötven százalékban én is hibás voltam, de mások is vétkeztek. Ha nem csinálom azt, akkor lehet, hogy több alkalommal kapok meghívót a válogatottba. Úgy vélem, ha ez az elszántság előbb születik meg, más lenne a sorsom. Ha befejezem, edző szeretnék lenni. Nagyon jó edző. Most végzem az oktatóit a TF-en.” 
Azt meséld el, Pista, hogy mi lett volna, ha valóban így történik!?