HÍREK
"Remélem marad ez a keret"
2014-07-01
Összeállt a csapat tavaszra, és így be tudtuk biztosítani NB I-es tagságunkat - mondta honlapunknak Ladányi Tibor.
– Az újonnan érkezettek is bőven kivették a részüket a feladatból, beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. A legnagyobb sikernek a DVSC legyőzését tartom, nagyszerű győzelmet arattunk.
– Sajnos sokszor hiányoztál sérülések miatt.
[image]– Igen, sok sérülés és betegség hátráltatott, így nem lehettem igazán hosszabb ideig nem lehettem a csapat hasznára, nem tudtam formába lendülni, közel sem hoztam ki magamból azt, ami bennem van. Egy találkozóra azonban még így is jó szívvel gondolok, a Győr elleni idegenbeli 3-3 alkalmával sikerült megközelítenem azt a teljesítményt, amire képes vagyok.
– Amikor egészséges voltál, több poszton is számított rád Garami József.
– A szélen és belül is kaptam lehetőséget, és nagyon élveztem ezeket a kihívásokat, mert nem áll tőlem távol a bal oldali csatár vagy középpályás illetve az ék mögötti vagy eggyel hátrébb volt belső középpályás szerepe sem. Úgy gondolom, hogy mindig sikerült nagyjából megoldani a feladatot, de sajnos erőállapotom nem mindig tette lehetővé, hogy extrát tegyek hozzá a játékhoz, amire alapesetben képes lennék. Persze mindig próbáltam a maximumot adni és a csapat sikeréért küzdeni.
– Mit gondolsz: képes a csapat az előrelépésre?
– Ebben biztos vagyok. Ha ez a keret együtt marad és még inkább összeszokunk, akkor az MTK-szurkolók még jobb csapatot láthatnak a következő szezonban. A kemény felkészülés után, maximális erőállapotban, egy jó rajtot elcsípve bármire képesek lehetünk, bármelyik csapatnak méltó ellenfelei lehetünk. Az előző szezonban sok olyan játékos volt, aki sérüléssel bajlódott, ám most már edz, és sokat tud majd lendíteni együttesünk teljesítményén, gondolok például Baki Ákosra vagy Csiki Norbertre. Remélem, hogy most engem is elkerülnek a sérülések, betegségek, és jó állapotba tudok kerülni a bajnoki rajtra. Azzal a lendülettel kell folytatni a munkát, amivel a tavaszi szezont végigjátszottuk.