DICSŐSÉGTÁBLA

1910, 1911, 1912, 1913, 1926, 1928, 1931, 1933, 1940, 1949, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955, 1957, 1959, 1963, 1990, 2000, 2007

Először 1910-ben zártunk második helyen a bajnokságban, ez még 19 alkalommal fordult elő eddigi történelmünk során. A következő három évben egyaránt ezüstérmesek lettünk az FTC mögött.

A következő ezüstérem 1926-ban jött, ami azonban inkább csalódás volt, hiszen egy páratlan győzelmi sorozat végét jelentette. Ennek az egyik oka az volt, hogy a bécsi Amateure elleni mérkőzésen a durvaságáról hírhedt osztrák hátvéd, Tandler szétrúgta Orth György térdét, aki egy évre harcképtelenné vált. Orth soha többé nem tudta sérülését kiheverni és mivel Kertész II. is ekkor távozott, az FTC-nek 10 év várakozás után sikerült visszahódítani a bajnoki címet az MTK-tól.

A második profi év kezdete előtt sokan reménykedtek az aranyéremben, de a megerősödött csapat a korábbi sikeredző Hogan vezetésével csak egyet tudott előrelépni a bajnokságban és második lett 1928-ban is.

A harmincas években már egyértelmű volt a visszaesés: még két ezüstöt nyertünk. Az 1939–1940-es bajnoki esztendő a Hungária FC működésének utolsó évét hozta. A Feldmann Gyula vezette Hungária hatalmas iramban tört előre a tavaszi fordulók során és úgy látszott, hogy el sem lehet venni tőle a bajnoki aranyérmet. Sajnos a Ferencváros FC elleni, vereséggel végződött rangadón Feldmann agyvérzést kapott. A következő két fordulóban elszenvedett egy-egy vereség és döntetlen azt eredményezte, hogy két fordulóval a vége előtt ismét nyílttá vált a bajnokság. Az utolsó előtti fordulóban az Újpest FC ellen elért döntetlent csalás miatt klubunk megóvta, de az óvást elutasították. Maradt a csalódást jelentő második hely, amit nemsokára követett a feloszlás.

Az újjáalakulás után vette fel a kapcsolatot a vezetőség a Jugoszláviában élő Bukovi Mártonnal. Az 1946–1947-es idényben már ő irányította az MTK futballcsapatát. A fejlődés az 1948–1949-es évadban már a második helyet jelentette az MTK-nak. 1950 észén jött az újabb második hely, Bp. Textiles néven. 1952-ben, 1954-ben és 1955-ben is az ezüstérem jutott a mieinknek.  Ahogy 1597-ben, a "tavaszi" bajnokságban is: ennek az volt az érdekessége, hogy Hidegkuti Nándor, klubunk legendás labdarúgója ekkor már az edzőségre készült és Bukovi segítőjeként dolgozta végig a szezont.

Az 1962–1963-as idényben Kovács Imre vette át a csapatot és egy remek szezon lezárásaként ezüstérmet nyert a csapattal.

Következett a hanyatlás időszaka, ez az ezüstérmek számában is megmutatkozott, hiszen a következőt 1990-ben szereztük, bár akkor és ott inkább elvesztettük a bajnoki aranyat. Két fordulóval a vége előtt a listavezető kék-fehérek előnye 3 pont volt. Az MTK előrehozott mérkőzést játszott a 29., utolsó előtti körben, és nyert is 1–0-ra a Pécs ellen. Nem véletlen, hogy a korabeli Nemzeti Sportban is „Bajnokcsapat! Éljen Verebes!” címmel jelent meg tudósítás az MTK–Pécs meccsről, idézve az MTK-drukkereket, akik több százan ünnepeltek a Hungária körút gyepén. Verebes ugyanakkor azt mondta, még nincs vége a bajnokságnak – és neki lett igaza. Az aranyérem sorsáról az utolsó forduló döntött, az MTK előnye 3 pontra olvadt. Csapatunknak elég lett volna egy iksz a kiesés ellen küzdő Vác otthonában. Az Újpestnek nyernie kellett a Honvéd ellen. Ők nyertek, mi a 70. percig döntetlenre álltunk Vácon. Akkor azonban a Vác egy szöglet után megszerezte újból a vezetést, így az Újpest eggyel jobb gólkülönbségének köszönhette az aranyérmet.

A Várszegi-korszakban két ezüstérem jött össze, a 2000-eset azért érdemes megemlíteni, mert a csapat vezetőedzője a később Barcelonánál is dolgozó Henk Ten Cate volt. Legutóbb 2007-ben zártunk második helyen az NB I-ben.