Keresés

Orth Györgyre emlékezünk

Publikálva: 2019.01.11 Frissítve: 2019.01.13 Labdarúgás

Már 57 éve, hogy az égi pályákon játszik Orth György, a hat nyelven beszélő futball zseni

Orth (Faludy) György (Budapest, 1901. április 30. - Porto, 1962. január 11.) kora egyik legkiválóbb magyar labdarúgója, aki később külföldön tevékenykedett neves labdarúgóedzőként.

A Vasas ifjúsági csapatában kezdte a labdarúgást, majd 1917-ben klubunk középcsatára lett, s 1928-ig erősítette az MTK-t. Miután 1925 őszén Bécsben súlyosan megsérült, csak az 1926-27. évi profi-bajnokságban játszott ismét a Hungária FC csapatában. Kék-fehér színekben 1917-1925 között 8 bajnoki aranyat nyert és háromszor volt gólkirály (1919–20 / 28 gól,  1920–21 / 21 gól, 1921–22 / 26 gól). 1923-ban a csapattal a Magyar Kupát is megszerezte.

Klubunkban 167 bajnoki mérkőzésen 138 gólt lőtt. 1918-ban az év labdarúgójává választották. Az MTK örökös bajnoka.

A válogatottban 1917 és 1927 között 32 alkalommal játszott, és 13 gólt szerzett. Tagja volt az 1924. évi nyári olimpiai játékokon várakozáson alul szereplő csapatnak.

Aktív labdarúgó-pályafutása befejezése után Olaszországban, Németországban, Franciaországban, Mexikóban, Chilében, Argentínában, Peruban, Kolumbiában és Portugáliában számtalan csapatnál, közte világhírű együtteseknél, mint a Boca Juniors, a Sporting Lisszabon és az FC Porto volt edző.

A chilei labdarúgó válogatottnak három alkalommal, 1930-1932, 1942-1944 és 1948-1949 között volt szövetségi kapitánya. Az első, az 1930-as labdarúgó-világbajnokságon az 5. helyezett Chile szakmai irányítója volt.                                                                                

1945-1947 között Mexikó, 1955-től 1956-ig Kolumbia, majd Peru (1956-1960) szövetségi kapitánya volt. A Copa America sorozaton kétszer is 4. helyezést ért el a peruiakkal.

Egy történet, amire azt szokták mondani, kicsi a világ... Orth az 1960-as római olimpián a perui válogatott szövetségi kapitánya volt. A csoportmérkőzések során a későbbi bronzérmes magyar csapattal is játszottak (6-2 a mieinknek) a dél-amerikaiak. A mieink kispadján az a Volentik Béla ült, aki egyetlen válogatottsága során 1927-ben a jugoszlávok ellen (3-0) együtt játszott a magyar nemzeti tizenegyben Orth Györggyel.

Kitűnő fizikai adottságai kifogástalan technikai felkészültséggel, magas fokú játékintelligenciával és taktikai érzékkel párosultak. Kiismerhetetlenül cselezett, okosan hozta játékba társait, ő maga fejjel és lábbal egyaránt veszélyes volt a kapura. Már jóval 180 centiméteren felüli, arányos termetével kimagaslott társai közül. Tökéletes technikai képzettsége, fejjel és lábbal egyaránt, olyan magas fokú játékintelligenciával, „hadvezéri” irányítóképességgel, korát megelőző taktikai érzékkel és fegyvertárral párosult, amely az európai labdarúgás egyik legkiválóbb egyéniségévé avatta. Sokoldalúsága is szinte páratlan. Kapustól balszélsőig talán minden poszton játszott — válogatott színvonalon. (Szereplése a legjobb tizenegyben így oszlik meg: középcsatár 19, középfedezet 5, jobbösszekötő 3, jobbfedezet 2, balfedezet 1 mérkőzésen volt.) A sérült Zsák helyett a kapuba is többször „beugrott”, sikerrel. Zseniális taktikusnak bizonyult. A legváratlanabb pillanatokban, a másodperc tört része alatt kedvező helyzetet tudott teremteni saját vagy társai számára. Ellenállhatatlanul cselezett, nagy erővel és pontosan lőtt, illetve fejelt. Vasárnaponként sok ezer ember csak azért járt mérkőzésre, hogy az ő játékában gyönyörködhessen…

Hazalátogatásra készülődött, amikor 1962 januárjában egy végzetes szívroham elszólította a földi küzdőtérről. Sírja Portugáliában, Portóban van. 

Emlékét az Új Hidegkúti Nándor Stadion VIP-termében mellszobor, egykori középiskolája falán Budapesten, a VIII. kerületi Vas utcában emléktábla őrzi.

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!