Keresés

Csehre és Titkosra emlékezünk

Publikálva: 2019.01.08 Frissítve: 2019.01.08 Labdarúgás

1950-ben ezen a napon hunyt el Cseh László, míg Titkos Pál 111 éve született - rájuk emlékezünk cikkünkben.

Cseh László (Budapest, 1910. április 4. – Budapest, 1950. január 8.), válogatott labdarúgó, csatár. A sportsajtóban Cseh II. Lászlóként szerepelt.

A III. Ker. TVE-ben figyeltek fel játékára. Ezután a BSE-hez, majd 1931-ben a Hungária FC-hez került, ahol 1939-ig játszott. Klubunkkal két bajnoki címet (1935-36, 1936-37), két gólkirályi címet (1934-35 / 23 gól, 1936-37 / 36 gól) és egy Magyar Kupa győzelmet (1931-32) szerzett. Az 1935-36-os bajnoki idényben "Az év játékosa" címet nyerte el. Csapatunkban 184 bajnoki összecsapáson lépett pályára, és 201 alkalommal talált az ellenfelek kapujába. 1939 után még szerepelt a Kispest, a Szegedi AK és a Gamma FC egyesületeiben is.

1932 és 1939 között 34-szer volt válogatott, minden alkalommal klubunk játékosaként, és 15 gólt szerzett, egyet büntetőből. Az MTK örökös bajnoka.

„Matyi”, ahogy a szurkolók becézték, a magyar labdarúgás kivételes képességű, színes, hihetetlen képességekkel felruházott, de sokat vitatott egyénisége volt. A bőrlabdának valóságos művésze. Tökéletes technika, nagy játékintelligencia, irányítókészség, szellemes, ötletekben gazdag húzások és „félelmetes” gólerősség jellemezte a játékát. Vele kapcsolatban a tudósításokban leggyakrabban használt, szinte már "állandó" jelző az ördöngös volt. Igazi művészként élvezni szerette a játékot és az életet. Számára a labdarúgás soha nem jelentett küzdést, harcot, munkát, kötelességet. Volt, hogy kicselezve öt játékost és végül a kapust is, megállította a labdát a gólvonalon és kezét a szeméhez emelte, mintha keresne valamit vagy valakit. Azután megfordult a kezdőkör felé indult és hanyagul, sarokkal juttatta a hálóba a labdát. Máskor, amikor a szokásos cselsorozat után egyedül állt a kapu előtt és a labdát a gólvonalra állította, letérdelt és a játékszert fejjel továbbította a kapuba.

Nagyszerű képességeivel azonban nem párosult kellő megbízhatóság és küzdőszellem. „Matyi”, mint oly sok művész, a gyorsan változó, pillanatnyi hangulatok bohém szemléletű embere volt. Nemcsak a labdarúgást, hanem az életet is csupán játéknak tekintette. Ennek eredményeként a sportpályán és a magánéletben is gyakran bizonyult kiegyensúlyozatlannak. Talán ezért nem ölthette magára még sokkal többször a címeres mezt. Egészségi állapota miatt aránylag korán vissza kellett vonulnia. A hibái ellenére is nagyon rokonszenves játékos számára kivételes képességei labdarúgósportunk legnagyobb alakjai között biztosítanak méltó helyet. A népszerű „Matyi” legemlékezetesebb alakítását 1937. október 10-én, az Ausztria elleni mérkőzésen (2:1) nyújtotta.

A válogatottban a Cseh II. - Sárosi - Zsengellér alkotta hármast csak egyszerűen "agytröszt"-nek nevezték. Az 1938-as világbajnokság 22-es keretébe nevezték, de mégsem utazhatott Párizsba. Korán kellett búcsúznia játékos pályafutásától, és az élettől is. Ahogy mondani szokták, két végén égette a gyertyát... Már harmincévesen visszavonult nem kielégítő egészségi állapota miatt, és negyven évesen már az "égi focipályára" költözött.

Csehre és Titkosra emlékezünk

 
111 éve született Titkos Pál, aki világbajnoki döntőben az első magyar gól szerzője volt 

Titkos (Titschka) Pál (Budapest, Kelenvölgy, 1908. január 8. – Budapest, 1988. október 8.), válogatott labdarúgó, világbajnoki ezüstérmes, balszélső, mesteredző (1961).

1926-ban mutatkozott be az akkor induló profi élvonalban a Budai 33 színeiben. 1929-ben igazolt klubunk profi csapatába, a Hungária FC együttesébe, ahol 1940-ig játszott, annak feloszlatásáig. Összesen 232 bajnoki mérkőzésen szerepelt, 97 gólt szerzett, 2 bajnoki címet nyert (1935-36, 1936-37) és egy Magyar Kupa győzelmet (1932). Az 1936-37-es győztes bajnoki idényben az év labdarúgója lett.

1929 és 1938 között 48 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben és 13 gólt szerzett. Tagja volt az 1938. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek, s ő lőtte az első magyar gólt vb döntőben. 1950-55 között a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkára volt. Az MTK örökös bajnoka.

A második világháború után az újraszervezett MTK edzője volt az 1946-47-es idényben. 1950-ben a Kelenvölgy irányítójának nevezték ki. 1955-től 1956-ig állami edzőként a válogatott mellett tevékenykedett.

1957 januárjától az egyiptomi Al Ahly trénere, 1957 és 1959 között az Egyiptomi labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt. Egyiptom rendezte az 1959-es Afrikai Nemzetek Kupája labdarúgó tornát, amit megnyert és ezzel kétszeres tornagyőztes lett.

1959 és 1962 között a Salgótarjáni BTC vezetőedzője volt. 1963-ban a Zalaegerszegi TE edzőjeként dolgozott, míg 1964-ben a Szolnoki MTE csapatáé. 1965-től 1967 decemberéig a Kecskeméti Dózsa vezetőedzői posztját töltötte be. Összesen 113 bajnoki mérkőzésen ült a kispadon az NB I-ben.

Titkos minden idők egyik legkiválóbb magyar balszélsője volt. Többnyire alacsony vetélytársaival szemben már jó fizikai felépítésével, erőteljes alakjával feltűnt. Pompás fizikuma nagy gyorsasággal, lendülettel párosult. A labdát mindkét lábbal kitűnően kezelte. Gyakran ellenállhatatlanul futott el a szélen és nagyszerűen adott be. Ha tehette, határozottan tört kapura és igen veszélyesen, nagy erővel lőtt. A labdarúgó szélvészgyors elfutásai látványosságnak számítottak. Egy-két csellel becsapta védőjét, azután feltartóztathatatlanul robogott a labdával. Ha nem volt belül védőjátékos, egyenesen a kapu felé tartott. Ilyenkor futtából óriási erejű lövést zúdított kapura. Ha a helyzet úgy kívánta, a vonal mellett futott el és pontosan ívelt vagy lőtt beadással teremtett gólszerzési lehetőséget társai számára. A védőkkel bátran felvette a harcot. Nemigen lehetett elnyomni. Sokat mozgott, gyakran vezetett helycserés támadásokat. Annak idején kontinensünk legjobb balszélsői közé tartozott. Jobbszélen is válogatott szintű klasszisnak bizonyult. A magyar nemzeti csapatban 4 alkalommal ezen a helyen szerepelt. Legemlékezetesebb teljesítményét 1930. szeptember 21-én, az Ausztria elleni mérkőzésen (3:2) nyújtotta.

Nyolcvan évesen hunyt el, Budapesten a Farkasréti temetőben nyugszik (parcella, szakasz, sor, sír: Mozg., N/A, N/A, 877. fülke).

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!